"...semmire sem készültünk ennyire tudatosan, mint erre a váltásra, melyben az eddigi bankszámla és bankkártya, illetve hitelkártya közvetítés mellett jelzáloghitel közvetítésre is adtuk a fejünket. De nem nagyon volt más választásunk..."
A Bankkártya.hu, illetve rövid elődje 1998-ban egy teljesen más közegben indult el útjára, mint ami ma körülvesz minket. Az internetes bankkártya információkat csak kiegészítő jellegűnek gondoltam - bár már akkor is fontosnak -, mellette telefonos információs rendszert is terveztem, melyben az ügyfelek a telefon nyomógombjainak segítségével hallgatják meg az információkat. Kész is volt a menürendszer, az akkori Pannon a megkeresésünkre berendezett egy demo boxot, amelybe nyomtam is fel az infókat szép számmal. Elsők voltunk náluk ezzel az ötlettel. Később az Első Pesti Telefontársaság vezetékes budapesti számon felhívható számmezejében valósítottuk meg a rendszert, ahol szintén elsők voltunk. Az EPT már a számla melletti lakossági hírlevelében is lehozta a hírt, hogy indulnak a telefonos menürendszerrel - azaz velünk -, mely aztán végül mégsem indult el.
Így maradt az internet, kicsit kesernyésen. Akkoriban még a többségnek nem volt az otthonában internet, ha hozzáfért, az a munkahelyén történt, ha meg mégis otthon, akkor betárcsázós modem várta és a 100 forintos Matáv-éjszakák. A bankoknak még vagy nem volt honlapjuk, vagy sok helyen azt a webmester saját maga csinálta, design és különösebb koncepció nélkül és a webmesternek lehetett írni az internetről, ha a bankkal akartunk levelezni (pl. Mezőbank, Általános Értékforgalmi Bank, stb.). Hirdetmények még egyáltalán nem voltak a weben, a posta is csak nagy nehezen adta oda elektronikusan azt a postahivatal állományát, mely nekünk kellett a bankkártya elfogadóhelyekhez, hiszen a posta már akkor is jelentős önálló elfogadóhelynek számított az országban.
Aztán szép lassan beért az elektronikus világ, főleg, hogy napjainkban már tényleges mobil forradalom zajlik, az okostelefonok lassan mindenki zsebében ott vannak, így kézben a net. És ez sokaknak elég is a számítógép monitor helyett. Létrejöttek különféle honlapok, a legkülönfélébbek, ma már szinte nincs olyan, hogy valami nincs kint az interneten. Ha bármit meg akarok tudni, ott a Google, a Wikipédia, ha egy videó érdekel, ott a Youtube, a Facebookon meg éljük a virtuális közösségi életünket.
A sokféle honlapok között, melyek az elmúlt bő tíz évben elindultak, ott volt természetesen a pénzügyi szektor is. Eleinte számoltuk, mikor éri el a felét azon bankok aránya, akik már rendelkeznek honlappal. Végül már azt mértük, ki az, akinek még mindig nincs. Elindultak mindenféle pénzügyi tematikájú portálok, befektetés, adózás, hitelek és még megszámlálhatatlan más témakörben.
De egy nem indult el, a bankkártya. Sőt, nincs a mai napig még egy bankkártya portál rajtunk kívül. Vannak itt-ott bankkártya témájú cikkek más portálokon, de kizárólag melléktermékként.
Pedig ma 9 millió bankkártya van forgalomban. Egy embernél két dolog biztos van: mobiltelefon és bankkártya. És közülük a mobiltelefon iparágra egész vállalkozások épültek. A bankkártyára egy sem. Csak legfeljebb mint kapcsolódó termékre.
Mi már 12 éve elkezdtük a bankkártya igénylések közvetítését. Az első fecske a Raiffeisen volt, aztán jött a CIB, majd később a Citibank, a K&H, az AXA és a Budapest Bank is. Évekig küzdöttünk a Cetelemmel, de végül feladtuk, s próbálkoztunk volna az OTP-vel is, de nevetséges 2-300 forintot ajánlottak egy számlaigénylésért, betéti kártyáért meg semmit. A magyarázat az volt, hogy ezt a hiteltanácsadók a hiteligénylések mellett intézik, egy kis plusz jutalékért. Ja? Mi meg ebből akartunk megélni.
Aztán szépen lassan rájöttünk, hogy - noha mindenkinek születik konkurenciája - nekünk miért nem jön. Mert bankkártyából és bankszámlából Magyarországon nem lehet pénzt csinálni. Sok pénzt meg aztán végképp nem. Viszont rengeteget lehet szívni az igen gyakran változó hirdetmények állandó elemzésével és a különféle elképesztő banki kedvezményrendszerek közös nevezőre hozásával. És ma Magyarországon kevesen szeretnek becsülettel dolgozni, sokkal inkább szeretnek hirtelen nagy pénzt akasztani. Persze lehetőleg kevés munkával.
No de sebaj! Mivel nekünk ez szívügyünk, hát megcsináltuk a Bankváltás.hu-t másfél éve. Ez akkor egy 10 éves álom volt. Rengeteget dolgoztunk rajta, mire sikerült közös nevezőre hozni a banki számlavezetési díjakat, ill. egyéb konstrukciókat, továbbá - főleg! - a rengeteg termékkapcsolatot, a csomagban eladott kedvezményeket. De sikerült. Egyetlen kedvezményt nem tudtunk csak megoldani úgy, hogy a többi kedvezménnyel is algoritmizálva működjön: a Budapest Banknál azt a megkülönböztetést, hogy ha nem volt legalább 1 saját ATM készpénzfelvétel egy hónapban a 2 ingyenesből, akkor egy idegen ATM készpénzfelvétel ingyenes helyette. Ezért ezt a csomag nevébe tettük bele, hogy az ügyfél már eleve így döntsön. Minden más kedvezményt tud kezelni a rendszer, de úgy, hogy nem varrtunk be bankokat, hanem maga az algoritmus kezeli. Tehát ha ráeresztünk holnap egy új banknál valami új olyan kedvezményt, melyhez hasonló valahol már van, akkor a rendszer fejlesztés nélkül automatikusan kezelni tudja.
Fú, ez baromi jó - gondoltuk. A PSZÁF, amely törvényben kötelezve lett a számlaválasztó megalkotására, még csak nem is válaszolt anno, mikor jelentkeztünk, hogy mi tudunk egy kész megoldást, még pénzt sem kérünk érte, csak a logójukat, hogy ez egy hiteles választó oldal és ők is ajánlják, sőt, még alkalmazkodunk a PSZÁF igényeihez is. Ugyanezzel megkerestük a GVH-t is, mely egészen addig sokat rugózott a banki ajánlatok összehasonlíthatatlanságán (is). Egészen elnökhelyettesi szintig jutottunk, de ott frankón az utcára dobtak minket.
Nem voltunk elkeseredettek. Azt mondtuk, akkor megcsináljuk kereskedelmi alapon. Dacolva azzal, hogy az internet ma arról szól, hogy regisztrációkat gyűjtsünk, ebből listákat építsünk, minden jelentkezőről még a lábméretét is kérjük el és szegmentálva bombázzuk ajánlatokkal és automatikus, személyre szabott névre szóló, tegezős és közvetlen hírlevelekkel, mi regisztráció nélkül és mindenféle bonyolult elágazás nélkül egyből a választó oldalra vezettük a főoldal látogatóit, ahonnan akár egy gombnyomással tudott a számára legkedvezőbb feltételekkel bankszámlát és bankkártyát választani, majd egyetlen gombnyomással ingyen elindítani az igénylést. Sajtóközleményt adtunk ki erről, publikáltuk ahol csak lehetett, én elmentem vele tévékbe, rádiókba is.
Volt látogatottsága az oldalnak. Napi több száz. Aztán amikor ezt a hatalmas munkát és folyamatos hirdetmény változás elemzést, (apró)pénzre kellett volna váltani az igénylések utáni jutalékkal, akkor azzal találtuk magunkat szembe, hogy csak a veszteségeket termeljük. Volt bank, ahová beküldtünk egy csomó igénylést, de egyikből sem lett ügyfél, így jutalék sem. A munkával így tavaly tavasszal leálltunk. Azóta kb. 3 reklamáció jött mindössze, tehát úgy tűnik, nem is nagyon hiányzik a bankváltási kultúra az országban. A legtöbb ügyfélnek jó annál a banknál, ahol van, még akkor is, ha megkopasztják.
Aztán jött az idétlen hitelintézeti törvény változás, mely alapjaiban újraszabályozta a pénzügyi szolgáltatás közvetítői piacot. Erről már írtam egy korábbi blogbejegyzésben, a felelősségbiztosításnál. Most csak azt emelném ki, hogy mi azon kevesek közé tartozunk, akik megkaptuk az engedélyt a folytatásra, igaz a törvény szerinti maximális 3 hónapot ülte az engedélyen a PSZÁF, még sürgetésre is.
És akkor belefogtunk valami egészen újba. Semmire sem készültünk ennyire tudatosan, mint erre a váltásra, melyben az eddigi bankszámla és bankkártya, illetve hitelkártya közvetítés mellett jelzáloghitel közvetítésre is adtuk a fejünket. De nem nagyon volt más választásunk, ha ki akarunk törni a jelenlegi pangásból, amelynek első számú oka a - legalábbis számunkra - elhibázott bankszámla+bankkártya, illetve hitelkártya jutalékstruktúra. Miközben a törvényi kötelezettség miatt személyesen be kell azonosítani az ügyfelet, aki internetes igénylés esetén az országban bárhol lehet, pár száz, esetenként pár ezer forintos jutalékot kapunk csak a bankoktól, melyekből Budapestről elindulva már a budaörsi Tesconál kifogy a benzin az autóból.
Norbi, az üzlettársam már a 2000-es évek közepén ösztökélt, hogy próbáljuk meg a hitelközvetítést. Akkor ellenálltam és kétségbeesetten próbáltam a bankkártya témában maradni, hiszen ahhoz értünk, abban jók és ismertek vagyunk és még konkurencia sincs. Pedig a hitelközvetítés egészen a válságig egyszerűen aranybánya volt. Nem csak hogy hitelképesebb volt a lakosság, de egy ügyleten a banktól több tízezer forintot is lehetett kapni, miközben még az ügyfelektől is kértek 2-3% jutalékot a hitelügyintézésért, ami több millánál szép kis summa. És messze nem dolgoztak annyival többet érte, mint mi egy bankszámláért és bankkártyáért, miközben egy bankkártyás ügyfél a hitellel ellentétben, - ami egyszer elfogy - akár örökre is a banknál maradhat és keresztértékesítéssel további sok új termék eladható neki anélkül, hogy új ügyfélre kelljen vadászni. Sőt, egy meglévő ügyfél hitelképessége is világosan látszik.
Hát most, 2011-ben már nem álltam ellent az üzlettársamnak, hiszen felismertem, hogy ha 10 év így telt, hogy sokat dolgoztunk, miközben a munkánkért nem kapjuk meg a piaci ellenértéket sem, akkor a következő 10 évben semmi jóra nem számíthatunk, főleg hogy a bankellenes lett a közhangulat, amiben a válság mellett azért szerepe van a mostani kormánynak is, no meg a bankadótól sem várok semmi jót, hiszen Matolcsy épp tegnap jelentette be, hogy még három évig is kitolják a bankadót. Ha a mértéke marad, akkor szerintem a bankok megtizedelődnek, és nagy nevű bankok vonulhatnak ki Magyarországról, ami egy szabad piacon borzasztóan rossz üzenet a pénzügyi szektor részéről. Hiszen lehet utálni a bankokat, de bankok nélkül kérem, nincs gazdaság!
Ezért a Bankkártya.hu-nál megalkottunk valami újat, az Olcsóhitelt.hu-t, mely kezdetben - pilotként - az első szerződött partnerünk, a Budapest Bank Egyenlítő Hitelére épül. Én ebben a termékben nagyon hiszek, annak ellenére, hogy volt olyan konkurenciánk is, aki felhívott, hogy ő már 10 éve ezt csinálja és nagyon ért ehhez, de higgyem el, hogy az Egyenlítő Hitelt nem lehet eladni.
Hát én nem így gondolom. Azonban mind arra az értékesítési módszerre, mellyel egy hitelt úgy próbálunk eladni, mint egy pöttyös labdát, mind pedig magára az Egyenlítő Hitelre kétségkívül bizonyítás vár. Mi megadtuk erre az esélyt és bárkinek szívesen elmagyarázzuk a hitel előnyeit, de erőszakoskodni és a hitelközvetítésért pénzt kérni az ügyféltől biztos nem fogunk.
Mi akkor is jó terméknek fogjuk tartani az Egyenlítőt, ha nem leszünk benne sikeresek. Mert ahhoz, hogy ebben az ügyfelek felismerjék a számukra biztosított előnyöket, legelőször is az szükséges, ami egy sokkal nagyobb bankszámla és bankkártya választó tömeghez is abszolút kéne: pénzügyi kultúra és sok-sok tudatos fogyasztó.
