...én személyesen nem tartottam szerencsésnek ezt a sajtó-helyreigazítási kérést ebben az ügyben...
Az alábbiakban mint a cikk szerzője és az üggyel a Bankkártya.hu-nál foglalkozó személy, szeretnék tételesen reagálni az Erste Bank sajtó-helyreigazítására, melyet a kártyacsalásos cikkel kapcsolatban kértek. Minden, amit itt írok, ebben a blogbejegyzésben, az nem a Bankkártya.hu, mint sajtótermék álláspontját tükrözi, hanem a saját magánvéleményemet. Mindezt jogi okok miatt teszem ebben a formában. Ennél azonban sokkal megnyugtatóbb lezárást szeretnénk, méghozzá az Erste Bank által az ügyben az eredeti cikkünk hatására elindult alapos vizsgálat végeredményének későbbi közzétételével.
Eredeti állítás:
"A több éve húzódó perben maga a felperes Erste Bank nyújtott be egy olyan dokumentumot saját követelése bizonyításául, mely alapján a bankkártyával való visszaélés egyértelmű, ugyanakkor ezt sem a bank ügyvédje, sem a bíróság nem vette észre, ezért nem is foglalkoztak vele."
...
"A bíróság egyáltalán nem vizsgálta, hogy tartozás miből keletkezett, s így a követelés valóban jogos-e."
Helyreigazítás:
"A Bank nem nyújtott be a szóban forgó eljárás során egyetlen olyan dokumentumot sem az eljáró bírósághoz, amely a bankkártyával való visszaélést egyértelműsítené, ugyanis ennek megállapítására nem került sor. A perrel kapcsolatban bővebb információkat a Bank nem szolgáltathat.
Reagálásom a helyreigazításra:
A dokumentumok, melyek az ügyfél védőügyvédjén át kerültek hozzám, kétséget kizáróan az Erste Banktól származnak és a bank követelését támasztják alá. Ugyanakkor a bank szó szerinti válasza igaz: a bankkártyával való visszaélést egyértelműsítő dokumentumról még valóban nincs szó, amennyiben elfogadjuk a bank igazgatójának verzióját (ezt az alapos banki belső vizsgálat megerősíti vagy megcáfolja majd), miszerint ezek a tranzakciók az ügyfél távollétében is történhettek legálisan. Autókölcsönzőnél ugyanis, ahol ezek a tranzakciók történtek, állítólag kivételesen van lehetőség az ügyfél távollétében is megterhelni annak kártyáját még elektronikusan is, például akkor, ha a kocsiban kárt okoz, vagy utólagos közlekedési bírságról értesül a kölcsönző, netán az ügyfél nem viszi vissza az autót.
Szintén igaz a bank azon megállapítása, hogy bankkártya csalás megállapítására nem került sor. Annak ellenére nem, hogy az ügyfél védőügyvédje 2009-ben jelezte ezt a lehetőséget a bíróságnak. Továbbá annak ellenére nem, hogy az ügyfél elmondása szerint nem sajátjának tekintette ezeket a tranzakciókat, amikor bejelentést tett az Erste Bank telefonos ügyfélszolgálatán a kártya letiltásakor. Amennyiben tehát az ügyfél ezt valóban megemlítette, akkor valahogy mégiscsak elsikkadt ez az információ. Ezzel egybevág az is, hogy szóba került a rendőrségi feljelentés (mellyel a sajtó-helyreigazítás lejjebb külön is kitér). Az állítást hangfelvétel és tanúk hiányában az ügyfél nem tudja igazolni, a hangfelvétel az Erste Banknál sincs már meg, így bizonyítékkal alátámasztva sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet.
Eredeti állítás:
"Az Erste Bank illetékese a cikk írásáig nem válaszolt a Bankkártya-hu kérdéseire."
Helyreigazítás:
"Az Erste Bank-hoz nem érkeztek konkrét kérdések az üggyel kapcsolatban a Bankkartya.hu szerkesztőségétől, a cikk észrevételezésének lehetőségével a Bankkártya.hu felelős szerkesztője első alkalommal a cikk megjelenését 2 nappal megelőzően kereste meg az Erste Bank illetékesét, aki éppen szabadságát töltötte, így nem volt elegendő idő biztosítva, hogy a Banknak módjában állhasson egy ilyen terjedelmű és mélységű ügyben nyilatkozni."
Reagálásom a helyreigazításra:
Az ügy ezen része eléggé szerencsétlenül alakult. Az ügyfél elmondása szerint neki már semmilyen információt nem adnak ki közvetlenül a banknál, csak a védőügyvédjének az Erste Bank ügyvédjétől, dr. Kovács Lászlótól, így arra kért engem az ügyfél, hogy az Erste Bank ügyvédjének írjak, ha a bank álláspontját meg kívánom ismerni. Hát persze, hogy meg akartam! Az ügyvéd e-mail címére írtam először egy e-mailt, melyről nem létező cím miatt visszapattant a levelem. Akkor még nem tudtam, amit ma valószínűsítek: egy betűt véletlenül kihagytam az e-mail címéből, és ezt sajnos később sem vettem észre. (Murphy új törvénye lehetne.) Ezért úgy határoztam, hogy papír alapú levelet írok az ügyvéd bírósági végzésben szereplő postai címére. Ezt meg is tettem, de sajnos nem ajánlott levélként adtam fel a levelet, november közepén. Egyszerűen nem tartottam fontosnak, hogy ajánlva adjam fel, soha nem szoktam ajánlott levelet feladni az adóbevallásomon kívül és mégsem szoktak eltűnni leveleim, sem amelyeket feladok, sem amelyeket nekem küldtek. Az ügyvédnek feladott levél ráadásul vissza sem érkezett hozzám (45 napig vártam), így vélelmeztem, hogy az ügyvéd megkapta a levelet, csak nem kívánt válaszolni rá, s ezt így is írtam a cikkben. A cikk megjelenése után derült ki, hogy az ügyvéd állítása szerint nem kapta meg a levelet. Bármi is lett a levél sorsa, nézzük a tényeket: én nem tudom bizonyítani, hogy feladtam, az ügyvéd pedig értelemszerűen, hogy nem kapta meg.
Az Erste Bank 2 nappal (a valóságban csak 1 nappal) a cikk megjelenése előtti hivatkozása egy teljesen más okból történt, nem pedig azért, mert ilyen szűk határidővel akartam volna megismerni a bank véleményét. Amikor az Erste Bank még a előfizetőnk volt, a szerződés részét képezte, hogy a megjelenés előtt 1 nappal elküldtük a róluk szóló cikkeket, hogy az esetleges tartalmi hibákat jelezhessék, miután korábban voltak néha félreértések a cikkeinkben. Ez a lehetőség a kettőnk közti jó viszony miatt megmaradt az előfizetés 2 évvel ezelőtti megszűnését követően is és a bank ezért kapta meg a cikket 1 nappal korábban, nem pedig a véleménye megismerése céljából. A bank azonban itt még mindig kérhetett volna haladékot a cikk publikálásáig, s akkor ezt természetesen megadtam volna. 24 óra helyett közel 30 órát vártam, s mivel egy teljes munkanapon át nem érkezett semmilyen megkeresés az Erste részéről a cikkel kapcsolatban, este 10 órakor élesítettem a cikket.
Eredeti állítás:
"A költések ugyanazzal a kártyaszámmal történtek és az Erste Bank által a követelése bizonyítékául a bíróságnak benyújtott dokumentumok még a pontos időpontot is tartalmazták az elektronikus elfogadóhelyeken történő sikertelen próbálkozásokról, így lehetett azt a megállapítást tenni, hogy a panaszolt tranzakciókat akár maga az ügyfél is elkövethette, hiszen a magyarországi és az olaszországi tranzakciók között mindig volt egy fél-egy napnyi különbség, mely alatt akár oda is lehetett utazni."
Helyreigazítás:
"A költések ugyanazzal a kártyaszámmal történtek és az Erste Bank által a követelése bizonyitékául a bíróságnak benyújtott dokumentumok még a pontos időpontot is tartalmazták az elektronikus elfogadóhelyeken történő sikertelen próbálkozásokról. Az azonban, hogy a panaszolt tranzakciókat akár maga az ügyfél is elkövethette, nem ebből következik, hiszen egy internetes felületen történő vásárlás eseten nem is szükséges, hogy egy Magyarországon indított, de külföldön könyvelt tranzakció teljesítéséhez/teljesüléséhez bárhova utazzon az ügyfél."
Reagálásom a helyreigazításra:
Nem is gondoltam arra, hogy a MAGGIORE RENT A CAR ROMA elfogadóhely, mint autókölcsönző internetes elfogadóhely lehet, ezért ez a verzió fel sem merült. Ha az Erste Bank utólagos alapos vizsgálata szerint ez egy internetes elfogadóhely lesz mégiscsak, akkor természetesen a kártyacsalás egyetlen kapaszkodója, a két országban 20 perces eltéréssel egyazon kártyaszámmal elkövetett elektronikus tranzakció teóriája a porba hull.
Eredeti állítás:
"Ez alapján valószínűsíthető, hogy egy vagy több tranzakció egészen biztosan klónozott kártyával történt, melyről az elfogadóhelyi tranzakciók bizonylatai, pontosabban azok írásszakértővel történő átvizsgálása esetén lehetne pontosabb képet kapni. A bizonylatok az Erste Bank tulajdonában vannak (vagy azok eredeti példányát ő tudja beszerezni az elfogadó banktól). Ezek elévülési ideje 2012. márciusában jár le, így ezek a bizonylatok hamarosan megsemmisítésre kerülhetnek, mely egybevág a bank érdekével is, hiszen attól kezdve már bizonyítani nem lehetne, hogy a tranzakciók közül melyek lehettek visszaélések."
Helyreigazítás:
"Ez alapján azonban nem valószínűsíthető, hogy egy vagy több tranzakció klónozott kártyával történt volna, hiszen egy internetes felületen történő vásárlás alkalmával a bankkártyának fizikailag nem kell a tranzakció könyvelésének helyszínén lennie (ahhoz elegendő a bankkártya számát és az azon szereplő egyéb adatokat ismerni), igy az elfogadóhelyi tranzakciók bizonylatai (ha egyáltalán volt ilyen) és azok írásszakértővel történő átvizsgálása sem tudna pontosabb képet adni. A bizonylatok megsemmisítése semmi esetre sem vág egybe a Bank érdekeivel, azok elévülési határidejének lejártáról pedig csak a bizonylatok birtokában lehetne nyilatkozni."
Reagálásom a helyreigazításra:
Az előző reagálásom igaz itt is: ha ez egy internetes elfogadóhely, akkor az Erste Banknak igaza van. A cikk írásakor nem számoltam ezzel, mert nem volt életszerű.
Eredeti állítás:
"A banki ügyintéző kérdésére válaszolva, hogy tegyen-e rendőrségi feljelentést, úgy válaszolt, hogy nem szükséges, mert a bank hivatalból úgyis megteszi a feljelentést, ha visszaélés történt."
Helyreigazítás:
"A banki ügyintézők ilyen esetben arról tájékoztatják az ügyfelet, hogy abban az esetben, ha a Bank bűncselekmény gyanúját észleli, mindenképpen megteszi a szükséges büntetőjogi lépéseket. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha valóban visszaélést tapasztalnak."
Reagálásom a helyreigazításra:
Én is ezt írtam.
Eredeti állítás:
"Ettől kezdve hivatalos banki csatornán semmilyen tájékoztatást, igazolást nem volt hajlandó adni a vele perben álló ügyfelének, hanem arra hivatkozott, hogy azt csak az ügyfél védőügyvédjének ad ki az Erste Bank ügyvédje."
Helyreigazítás:
"Ettől kezdve - a peres eljárásra tekintettel - a Bankot képviselő ügyvéden keresztül volt (igazolható) módon folyamatos kapcsolatban a Bank és az ügyfél."
Reagálásom a helyreigazításra:
Lényegében nem különbözik ettől az állításom. Az ügyfél állítás szerint azonban ebben a kapcsolatban volt még egy láncszem, az ügyfél védőügyvédje. Tehát a bank csak a védőügyvédjének adott információkat, neki közvetlenül nem.
Eredeti állítás:
"Jelenleg az ügyféltől már kamataival együtt mintegy 6 millió forintot követel az Erste Bank, miközben az idevágó törvényi rendelkezés szerint a bankkártya csalásból eredő károkat az ügyfél felé a teljes mértékben a banknak kéne állnia, a kamatok pedig ettől kezdve semmisek. Az ügyfél megkereséseire az Erste Bank nem reagál..."
Helyreigazítás:
"A jogerős ítélet meghozatala óta eltelt időre tekintettel az eredetileg évekkel ezelőtt jogerősen megítélt összeg kamatai természetesen növekednek az ítéletben foglaltaknak és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Bankkártya csalás megtörténte nem került megállapításra. A Bank képviseletében eljáró ügyvéd és az ügyfél között folyamatos a kapcsolattartás, amit a Bank az ezt alátámasztó dokumentumokkal is igazolni tud."
Reagálásom a helyreigazításra:
Az ügyfél állítása szerint a közvetlen megkereséseire, mint előzőleg is írtam, a bank nem reagál. A védőügyvédjén keresztül azonban valóban működik a kapcsolattartás. Bankkártya csalás valóban nem történt megállapításra, erről azonban már írtam a legelső helyreigazítási kérésre adott válaszomban: az ügyfél állítása szerint letiltáskor vélelmezte ezt (ez nem bizonyítható), s a védőügyvédje is felvetette ezt a lehetőséget a bíróságon 2009-ben, erről viszont papír van.
További háttérinformációk az esetről:
Az Erste Bank által kért sajtó-helyreigazítás - mint a válaszaim alapján látható - egy még le nem zárult ügyben történt, így állításai változhatnak. Azonkívül nem tartalmaz egyértelmű bizonyítékot arra, hogy amit mi leírtunk, az úgy biztosan nem történhetett meg. Ezért én személyesen nem tartottam szerencsésnek ezt a sajtó-helyreigazítási kérést ebben az ügyben.
Az Erste Bankkal közben a cikk megjelenését követően elindult párbeszédben ezért szerettem volna, ha eltekintünk ettől és helyette inkább később egy higgadt, tárgyilagos cikk lát napvilágot arról, hogy pontosan mi is történt (egyébként ez meg is fog történni). Ennek hangot is adtam a banknál. A bank jogászai azonban hajthatatlannak bizonyultak, így a sajtó-helyreigazítást meg kellett jelentetnünk, ugyanis a bank jogi keresetet helyezett kilátásba, amennyiben 5 munkanapon belül nem publikáljuk azt a megjelent cikkel azonos módon. Kivéve, ha bizonyítékokkal meg tudjuk cáfolni.
Tekintettel arra, hogy az ügyfél és a bank között létrejött ügyben bizonyítani mi nem tudunk, a per elkerülése érdekében helyt adtunk a kérésnek, így a helyreigazítási kérelmet - mely a Bankkártya.hu 13 éves történelmében az első, - teljes terjedelmében leközöltük.
Szerencsére a helyreigazítási kérelemtől függetlenül a bankon belül elindult egy alapos belső szakmai vizsgálat is, melyben a bank mai szakmai vezetősége megpróbálja felgöngyölíteni az egykori történet szálait. Mind Sipos Zoltán, az Erste Bank kártya és elektronikus csatornák igazgatójának személye, akit évek óta ismerek és szavait hitelesnek tartom, mind pedig a vele ezen kártyacsalási ügyben történt személyes konzultációm hangvétele is a Bankkártya.hu számára garanciát jelent arra, hogy a vizsgálat elfogulatlan lesz, így annak végeredményét fogjuk végül elfogadni az Erste Bank válaszául, nem pedig a helyreigazítási kérelmet.
Homa Péter
szerkesztő
Bankkártya.hu
