Bankblog

...a lényeg, hogy ezzel Magyarország a készpénzközpontú országok sorába lép vissza, holott még eleve lenne mit behoznia az elektronikus fizetések terén...

A Fidesz ragaszkodik az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségéhez - jelentette ki a párt parlamenti frakcióvezetője, aki azt kérte a nemzetgazdasági tárcától, hogy olyan javaslatot készítsen, amelyben legalább havi két ingyenes pénzfelvételt biztosítanak mindenkinek. Ha megvalósul, nagyon súlyos következményekkel fog járni.

Rogán Antal csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva hangsúlyozta, fogyasztói jognak tartja az ingyenes készpénzfelvételt. A politikus szeretné, ha október közepéig a parlament elé kerülne ez erről szóló indítvány.

A jogszabályban szigorú feltételeket fognak kikötni arra vonatkozóan is, hogy az ingyenességre hivatkozva ne lehessen megváltoztatni más díjakat, például a bankszámlavezetését - közölte a frakcióvezető.

"Az ingyenes készpénzfelvétel (...) minden fogyasztónak jár. Nem olyasmi, amit kegyként lehet adni vagy éppenséggel nem adni" - fogalmazott Rogán Antal.

Szerdán kormánypárti forrásokra hivatkozva több portál is arról írt, hogy az átlagfizetés körüli összeget, nagyságrendileg 150 ezer forintot lehetne havonta ingyen felvenni a bankautomatákból.

A Pénzcentrum.hu alábbi cikke:

www.penzcentrum.hu/ongondoskodas/sokkal_dragabb_lesz_a_csaladoknak_az_ingyenes_keszpenzfelvetel.1037777.html

azt taglalja, hogy a jelenleg ingyenes készpénzfelvételt kínáló díjcsomagok is nagyon drágák, tehát a családoknak ez nem fog érdemi csökkenéssel járni.

A lényeg azonban mégsem ez.

A lényeg, hogy ezzel Magyarország a készpénzközpontú országok sorába lép vissza, holott még eleve lenne mit behoznia az elektronikus fizetések terén.

Vagyis mindazt a nehéz és küszködésekkel teli utat, melyet megjárt a rendszerváltás óta, mikor az első forintkártya megjelent Magyarországon, az most eldobja és visszalép a nyolcvanas évek végére.

Talán mondhatja most a kedves Olvasó, hogy nem olyan éles dolog ez, hiszen nemrég még voltak ingyenes készpénzfelvételek, mégsem volt világvége.

Igen ám, csakhogy közben két olyan fejlemény is történt, mely alapvető befolyással bír ebben az ügyben.

Az egyik a pénzügyi tranzakciós illeték, mely eltörölte az ingyenes tranzakciókat, sőt egyre több banknál a kártyás vásárlást is, bár abban a nagy bankok még kitartanak. Ők is úgy tartanak ki, hogy közben nem csak a tranzakciós illeték alapjául szolgáló tranzakciókat emelték, hanem a számlavezetési díjakat és az éves kártyadíjakat is. Méghozzá nagyon durván. Mellette megszűntek a készpénzfelvételi kedvezmények. Ezért cserébe "ingyenes" még a kártyás vásárlás. De ingyenes átutalást és csoportos beszedést már csak alig-alig találunk. Erről itt talál részletes információt:

http://www.bankkartya.hu/hirkategoria/hirek/cikk/folyamatosan-frissitjuk-igy-haritja-rad-a-2013-augusztus-penzugyi-tranzakcios-illetekemelest-a-bankod

A másik a bankközi jutalék hatása, melyről az ausztrál, spanyol példa mellett több más is igazolja: a bankközi jutalék csökkentése a kártyabirtokosokra terhel újabb költségeket. Ezekről itt írtunk:

http://bankblog.blog.hu/2013/09/12/alakuloban_a_nemzeti_bankszamla

http://www.bankkartya.hu/hirkategoria/hirek/cikk/10981-a-krtyabirtokosok-fogjk-megfizetni-a-bankkzi-jutalk-cskkentst

Tavaly még léteztek ingyenes készpénzfelvételek, de léteztek mellette ingyenes átutalások és csoportos beszedések is, azaz egyensúlyban voltak az ingyenes szolgáltatások, nem volt ösztönzés a készpénzfelvétel felé. Sőt, a bankok már a betéti kártyáknál is kezdték bevezetni a visszatérítést (AXA, Raiffeisen Bank), mely a készpénzfelvételnél is olcsóbbá tette a kártyás vásárlásokat.

Ennek azonban a pénzügyi tranzakciós illeték és a bankközi jutalék együttes hatásának eredményeképpen vége van. Eddig a készpénzfelvétel még drágább volt, mint a vásárlás vagy elektronikus átutalás, ezért noha nem a legmegfelelőbben, de megvolt az ösztönzés az elektronikus szolgáltatások irányába. Erről itt írtunk (a Vg.hu cikke):

http://www.bankkartya.hu/hirkategoria/sajtoszemle/cikk/sokkal-kevesebb-atm-hasznalat

A pénzügyi tranzakciós illeték és a bankközi jutalék szabályozásának együttes hatásaként azonban a másik oldalon eddig kevésbé ösztönző helyett kifejezetten vonzónak beállított ingyenes készpénzfelvétel arra fogja ösztönözni az ügyfeleket, hogy immár semmit ne utaljanak külön díjért, hanem ingyen vegyék fel a készpénzt és úgy fizessenek mindenhol. Ez teljesen nyilvánvalóan növeli a szürkegazdaságot, ami viszont csökkenti az állami bevételt. Ráadásul az ingyenesség kötelező nyújtása mellett a bankokat megfosztja az eddigi tranzakciós bevételektől is.

Ez nem lehet másképp: a kártyabirtokosok teljesen egyértelműen ki fogják venni a jövedelmeiket készpénzben és úgy fogják elkölteni. Valószínűleg nem lesz ez egy hirtelen változás rögtön a bevezetését követően, de az eddigi trend egyértelműen meg fog fordulni és vissza fogunk térni a készpénzközpontú társadalomhoz. Ahonnan még erősebben kéne menekülni, hiszen így is lemaradásban vagyunk a fejlett államokhoz képest, ami ráadásul évi 100 milliárdos megtakarítást hozna az MNB számításai szerint.

Ha úgy tekintünk az ingyenes készpénzfelvételre, hogy közben feltételezzük, hogy a pénzügyi tranzakciós illetéket meg kell utána fizetniük a bankoknak (ami után a bankokat kötelezni ingyenes készpénzfelvételre egy piacgazdaságtól idegennek tűnő beavatkozás!), akkor a legjobb esetben is maradnak a jelenlegi kedvezményes készpénzfelvételi díjak, melyek a korábbi ingyenesek helyébe léptek. A havi 1-2 kedvezményes készpénzfelvétel díja szinte minden banknál megegyezik a pénzügyi tranzakciós illeték mértékével, azaz a tervezett 150 ezer forintos összegre vetítve havonta 900 forintos megtakarítást jelent majd minden egyes kártyabirtokosnak, aki kivesz ennyi pénzt. Ez a megtakarítás azonban nem valós, hiszen eddig a számlatulajdonosok az ingyenes kártyás vásárlás és az olcsó elektronikus utalások felé voltak tolva, így eddig sem vették ki készpénzben a 150 ezer forintukat jellemzően.

Tehát a nyereség még ennél is kevesebb lesz, miközben a társadalom rengeteget veszít az elektronikus fizetés visszafejlődésével és a készpénzkezelés, a készpénzlogisztika kereskedőkre és bankokra háruló költségeivel. De ami osszabb távon a legjobban fáj, az a pénzügyi kultúra visszafejlődése a nyolcvanas évekig.

Valójában pirruszi győzelem lesz ez a kormánynak a választásokra időzített szavazatmaximáló intézkedéseként (amit ráadásul nem is ők fizetnek).

De még nincs elfogadva semmilyen törvény ezzel kapcsolatban. Még van remény, hogy győz a józan ész!

De ha már be kéne vezetni a kötelező ingyenességet (aminek piacgazdaságban nem vagyok a híve), akkor azt nem a készpénzfelvételekre, hanem a bankkártyás vásárlásra és az elektronikus átutalásokra kellene bevezetni, méghozzá ezzel párhuzamosan az illeték eltörlésével...

Forrás: MTI, Bankkártya.hu

...törvénnyel kikényszerített havi egy-két ingyenes készpénzfelvétel, ingyenes számlavezetés, ingyenes legolcsóbb ATM kártya, havi két ingyenes csoportos beszedés... vagy mondjuk legyen inkább havi öt... egy kis nemzeti dizájn és máris megvan a Nemzeti Bankszámla receptje, mely minden banknál azonos...

- Elképesztő - mondja egy magyar ismerősöm, aki épp Angliában dolgozik. - Olyat nem lehet csinálni, hogy az állam törvényi erővel beavatkozik egy bank gazdálkodásába és rákényszeríti, hogy havi egy vagy két készpénzfelvételt ingyen kell nyújtania. Ilyesmi nyugaton nem fordulhat elő.

Pedig nem is kell ehhez a nyugati példa. A klasszikus élcelődés szerint manapság reggel kitalálja valaki, délután megszavazza a parlament, este pedig aláírja a köztársasági elnök, és már meg is van a törvény.

Törvénnyel kikényszerített havi egy-két ingyenes készpénzfelvétel, ingyenes számlavezetés, ingyenes legolcsóbb ATM kártya, havi két ingyenes csoportos beszedés... vagy mondjuk legyen inkább havi öt... egy kis nemzeti dizájn és máris megvan a Nemzeti Bankszámla és a Nemzeti Bankkártya, mely minden banknál azonos. Azonos dizájnú a számlakivonat (de legalábbis logó), azonos bankkártya grafika, azonos díjak és feltételek. A bankszámlakivonaton kötelező göngyölítve kimutatni, hogy a kormány által bevezetett Nemzeti Bankszámlán mekkora megtakarítás realizálódott a bank többi csomagjához képest.

A Nemzeti Bankszámla ötletét be kell vonni a rezsicsökkentés hívószava alá, a bankoknak pedig minden hónapban jelenteni kell az MNB felé az egyre szaporodó Nemzeti Bankszámlás ügyfelek számát, melyet az MNB sajtóközleményben lehoz, az MTI és a köztévé meg kötelezően közzétesz. A miniszterelnök minden pénteken beszél a bővülésről a közrádióban, egy állami honlapon pedig folyamatosan pörgő számláló becsüli a nemzeti kormány védőhálója alatt immár biztonságban lévő Nemzeti Bankszámlás ügyfelek pillanatnyi számát, akik így már biztosan részesülnek a rezsicsökkentés áldásos hatásaiból a bankszolgáltatásokban is. Országos roadshow, melyen Selmeczi Gabriella magyarázza a zembereknek, a rabló, uzsorás bankok lehúzásaitól mennyi-mennyi ügyfelet és persze mennyi pénzt takarítottak meg. Kell pár kommunikációs panel a megszokott, minden kommunikációs anyagban amúgy is szereplő "bukott baloldal" és "Gyurcsány-Bajnai szövetség" mellé, például "uzsorás bankok", vagy "élősködő bankszámla-haszonlesők", és már kész is a Nemzeti Bankszámla receptje.

Olyan időket élünk, hogy sajnos le kell írjam: a fentiekkel csak vicceltem!

Az egy-két ingyenes készpénzfelvétel kötelezőségének terhe ellentétes a megemelt pénzügyi tranzakciós illetékkel és a bankközi jutalék tervezett csökkentésével, hiszen abból a díjból kéne kedvezményt adni a kormány szándékai szerint, amit a kormány maga változtatott meg egyoldalúan és erővel. Ne felejtsük, hogy a kormány azokra a bankokra kényszerített immár megemelt, sőt egyszeri kiegészítéssel még fel is srófolt pénzügyi tranzakciós illetéket, akik addig az ingyenes készpénzfelvételeket maguktól is nyújtották piaci alapon.

A pénzügyi tranzakciós illeték a készpénzfelvételekre 0,6% (ebben még nincs benne a bank saját jutaléka!), a bankközi jutalék pedig az erőteljes fölényben lévő MasterCard bankkártyás vásárlásokra 0,4%, az ügyfélre kirótt díjjal ellensúlyozható a bank mérlegében. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a havi egy-két ingyenes készpénzfelvételt kötelezővé teszik, és nem ellensúlyozzák azzal, hogy illetékmentes lesz, akkor a készpénzfelvételek döntő hányadára nem csak el kell engedniük a bankoknak a díjat, de még meg kell utána fizetniük a pénzügyi tranzakciós illetéket is.

A 2012-es évi MNB jelentés szerint ATM berendezéseken hazai kibocsátású kártyával Magyarországon 115.817.204 db tranzakció történt. Ha csak a kártyánkénti nagyságrendet szeretnénk megbecsülni, akkor a tavaly év végi 8.949.265 db összes magyarországi bankkártyából 7.174.015 db volt a lakossági betéti kártya. Amennyiben durva közelítéssel arányosítjuk ezek arányát az összesből (80,16%), és feltesszük, hogy ezek arányosan részesültek a hazai ATM tranzakciókból, akkor 92.842.748 db ATM készpénzfelvételi tranzakció jön ki. Vagyis egy kártyára 12,94 db készpénzfelvétel jut egy évben átlagosan. Azaz havi egy.

Ha tehát kötelezően bevezetik a havi ingyenes 1-2 készpénzfelvételt, akkor a bankok valójában veszteségesen fogják nyújtani a havi ingyenes kötelező készpénzfelvételeket. Amennyiben ehhez hozzávesszük, hogy esetleg még a pénzügyi tranzakciós illetéket is meg kell fizetniük utána, akkor a veszteségek még jelentősebbek.

A pénzügyi tranzakciós illetéknél láttuk, hogy a bankok áthárítják az ügyfelekre azokat a díjakat, melyeket kiszabnak rájuk. Nyilvánvaló, hogy a havi ingyenes készpénzfelvételeket sem fogják benyelni a bankok, így azt az ügyfelek fizetik majd meg. A készpénzfelvételek ugyan tényleg ingyenesek lesznek, azonban más díjak (éves kártyadíjak, havi számlavezetési díjak, egyéb tranzakciók díjai) emelkedhetnek.

Ha továbbmegyünk a bankközi jutalék csökkentés hatásaira is, akkor egyes számítások szerint annak törvényi erővel történő csökkentése önmagában az éves kártyadíjak 5-600 forinttal történő emelésével járhat, ha úgy gondolkodunk, hogy a bankok ezt a költséget nem közvetlenül azokon a tranzakciókon hajtják be, amelyeken keletkeztek. Vagy ha mégis, akkor a MasterCard kártyás vásárlásokra 0,4%-os díjat vezetnek be a bankok (és akkor már nyilván a Visa kártyáira is, melyek így jobban fognak terjedni, hiszen nem lesz előnyösebb a MasterCard a kártyakibocsátó banknak).

A lényeg azonban most jön: minden kormányzati kommunikáció dacára egyrészt a havi 1-2 készpénzfelvétel tervezett ingyenessége, másrészt a pénzügyi tranzakciós illeték és a bankközi jutalék változásának hatására megemelkedett banki díjak együttes hatására az lesz az ügyfelek érdeke, hogy kivegyék készpénzben a teljes fizetésüket havi egy alkalommal és utána mindent készpénzzel fizessenek, hiszen úgy semmilyen pénzügyi tranzakciós illetéket nem kell majd fizetniük. Ugyan picit kényelmetlenebb, mert be kell állni a sorba a postán, esetleg a közüzemi szolgáltatók bankjaiban vagy pénztáraiban, de nem kell havonta 1-2 ezer forintot fizetniük ezért, és természetesen ezzel akarva-akaratlanul erősíteni fogják a szürkegazdaságot is, továbbá növelik a forgalomban lévő készpénz mennyiségét.

Ennél már az is hasznosabb lenne, ha a kormány lemondana a bankkártyás vásárlások után beszedett pénzügyi tranzakciós illetékről és az így mindenhol újra ingyenes lehetne!

Mást nem tehetünk, mint hogy újra és újra emlékeztjük kell a döntéshozókat, hogy eddig minden olyan próbálkozásuk az ügyfelek számára rosszul sült el, amelyben beleavatkoztak a piaci folyamatokba és meg akarták mondani a bankoknak, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek a bankszámla és bankkártya szolgáltatások díjképzésében:

http://www.bankkartya.hu/hirkategoria/hirek/cikk/11054-a-politikusok-rtottak-leginkbb-a-banki-djak-emelkedsben

http://www.bankkartya.hu/hirkategoria/hirek/cikk/ellenorizze-a-sajat-bankszamlajat-kapott-e-nagyobb-emelest-a-tranzakcios-illetek-es-az-inflacio

...eléggé sértő, hogy egy pénzügyi biztos, aki némi pátosszal a hazai pénzügyek jobbítása céljából tevékenykedik, figyelmen kívül hagyja, amit a bankok a pénzügyi kultúra javítása érdekében letettek az asztalra az elmúlt években...

Mint arról az MTI beszámolt, a pénzügyi biztos a hazai pénzügyi kultúra fejlesztéséért induló új honlaphoz "a pénzügyi szolgáltatóktól nem vár, és nem is kér támogatást, mert szeretné kizárni, hogy ellenérdekelt szempontok is megjelenjenek az oldalon. "A tudatlan ügyfél sokszor extraprofitot hoz (a pénzügyi szolgáltatóknak), ezt tudomásul kell venni" - mondta."

Bár nem voltam ott az eseményen, ahol ez a mondat elhangzott, de hiszek az MTI-nek. A pénzügyi biztos e szerint úgy gondolja, majd ő lesz a megmondóember és végre a zemberek megtudatják egy őszinte weblapon, hogy mi a jó pénzügyi kultúra Magyarországon!

Nagyon kirekesztően nyilatkozik a pénzügyi biztos! Ebből az alaphangból nagyon nehéz lesz korrekt dolgot kihozni!

Először is: a bankok valóban követtek el hibákat, de hol volt ő, vagy hol volt bármelyik politikus, beleértve az akkori ellenzéket is, aki felszólalt volna a devizahitelek ellen? Utólag már az érintettek is tudják a saját bőrükön megtapasztalva, hogy mit kellett volna tenniük!

Másodszor is, Magyarországon a bankok rengeteget tettek a pénzügyi kultúra javításáért! Csak szűken a Bankkártya.hu profiljához illően elmondhatjuk, hogy eleve ingyenesnek hagyták a bankkártyás fizetést a kilencvenes évek második fele óta. Rendszeres akciókkal támogatták a bankkártyás fizetést, szintén ennek a törekvésnek részeként.

Messzebbre tekintve, a bankok kifejezetten portálokat hoztak létre a pénzügyi kultúra javításáért! Ezekről a Bankkártya.hu-n is rendszeresen beszámoltunk! Például a Raiffeisen emlékezetes "MegtakarítOK" portáljáról még papír alapú füzetkét is lehetett kérni bőséges megtakarítási tanácsokkal, de az ügyfelek is beírhatták a pénzkezelési szokásaikat. Szintén a Raiffeisen vállalta például - még ha egy versenyfelügyeleti kötelezettségvállalásában is - a tévében látható Tömör professzor előadássorozatát, mely kifejezetten pénzügyi népoktatásra is készült.

De megemlíthetjük a Budapest Bank MOST! Magazinját, mely az interneten és a bankfiókokban nyomtatott formában is megjelenik.

Beszélhetünk a K&H Vigyázz, Kész, Pénz! nevű vetélkedőiről, melyekben általános iskolások tanulhatják játszva a pénzügyi ismereteket és mérkőzhetnek meg egymással vetélkedők keretében. A felkészüléshez még helyes rajzfilm DVD-k is készültek, melyek eljutottak az iskolákba és a gyerekek szintjén magyarázták a pénzvilág működését.

Az AXA szintén önálló miniportált hozott létre a pénzügyi kultúra fejlesztéséért Pénzkérdés.hu címen, ahol szintén egy professzor magyarázza a pénzügyeket.

De voltak kevésbé látványos, mégis pénzügyi tudatosságra nevelő promóciók is. A CIB Bank például évek óta erősen kampányol a megtakarításokért és azok tudatosabb felhasználásáért a CIB Malacpersely számla programja keretében (korábban: CIB Álmok). A betéttulajdonosok plusz jóváírásokat kapnak a banktól, ha nem nyúlnak a betett pénzükhöz egy évig, és a CIB gondosan ügyelt arra is, hogy a lehető legérthetőbben elmagyarázza kiadványaiban és honlapján, hogy az ügyfelek kis lépésekkel hogyan érhetik el távolabbi pénzügyi céljaikat.

Kisebb-nagyobb példákat folyamatosan lehetne sorolni szinte minden banktól, elnézést azoktól, akiket kihagytam.

És akkor még nem beszéltem az olyan független pénzügyi felvilágosító honlapokról, mint a 15 éve működő Bankkártya.hu, vagy a pénzügyi kultúra terjesztésében cikkeket író társai, például a Pénzcentrum.hu, a Kiszámoló.hu, a Bankmonitor.hu, a Pénzkérdés blog, a Bankweb.hu, és elnézést attól, akit kihagytam.

A bankszektor ugyan sokat hibázott (ahogy a politikusok, és sajnos ki kell mondani, hogy bizony az ügyfelek is) azért, hogy ide jutottunk, de az egyáltalán nem igaz, és eléggé sértő, hogy egy pénzügyi biztos, aki némi pátosszal a hazai pénzügyek jobbítása céljából tevékenykedik, figyelmen kívül hagyja, amit a bankok a pénzügyi kultúra javítása érdekében letettek az asztalra az elmúlt években.

Igenis nincs bankok nélkül jó pénzügyi kultúra oktatás, kedves Doubravszky György, hiszen akik a legtöbbet buktak az ügyfelek után, azok épp a bankok voltak, vagyis akiknél a pórul járt ügyfelek szerződést kötöttek. Ha valaki, akkor egy bank ma nagyon is tudja, hogy mit jelent a prudens (körültekintő) működés, és a pénzügyi kultúra, és szerintem ha lehetne, akkor nem csak az ügyfelek, de a bankok is visszacsinálnák a könnyelmű devizahiteleket, hogy aztán tiszta lappal indulhassanak újra az ügyfelek megnyeréséért, egy korrekt ajánlattal.

Számomra a Budapest Bank 2011-es reklámüzenete foglalja össze a legtömörebben a bankok pénzügyi válság utáni új hozzáállását az ügyfelekhez, s benne kiérezhetjük azt is, hogy igenis rendelkeznek tapasztalatokkal a pénzügyi kultúra területén. Az üzenet egyetlen mondat: "A hitel nem ajándék, üzlet Önnek is, nekünk is."

Ha pénzügyi kultúra, akkor most igenis az összefogásé az idő, nem pedig a kirekesztésé! Ha a pénzügyi biztos egy igazán jó honlapot akar a pénzügyi kultúra fejlődéséért, akkor abban éppen hogy az érintettek, a piaci szereplők lehető legszélesebb bevonása szükséges: az államon túl legyenek ott a bankszektor szereplői, a civilek, illetve a társadalom megfelelő szervezeti, csoportjai, a pénzügyi kultúra eddigi terjesztői, és amennyire csak lehet, maguk az ügyfelek is.

Rakjuk össze együtt Magyarország pénzügyi kultúrájának fejlődését szolgáló új honlapját!

Homa Péter

szerkesztő,

Bankkártya.hu

"... a bankok egyszerűen csak csendben megvárják még a következő országgyűlési választást és ha ott is ugyanez a kormány győz, akkor szép lassan szedik majd a sátorfájukat..."

Fanyalogva olvasom a nemzetgazdasági miniszter bejelentését arról, hogy a 2013-as szinten marad a bankadó "örökre". Múlt pénteken a kormány újabb 90 milliárd forintos intézkedéscsomagról döntött az államháztartási egyenleg javítása érdekében, melynek része, hogy ezentúl a bankadó folyamatos lesz.

Az MTI közleménye szerint "nemzetgazdasági tárca közlése szerint a bankadót végleges adónemként rögzítik a 2013-as mértéken és kivezetik a különadókat".

Az, hogy lemondott a Bankszövetség elnöke, csak az egyik hatás. És nem a legnagyobb. A bankok nem azért vannak itt, hogy jótékonykodjanak. Még akkor sem, ha néha megteszik, amelyekről szeretünk beszámolni a Bankkártya.hu-n, mert fontosnak tartjuk a bankszektor társadalmi szerepvállalását.

A bankok egy erős, jól felfogott üzleti érdek miatt vannak Magyarországon. A tulajdonosokat, befektetőket hosszú távon egyetlen dolog érdekli: a profit. A jelenlegi társadalmi rendszert, amit 22 éve próbálunk tökéletesíteni, kapitalizmusnak hívják és a tőke a legfőbb mozgatórugója.

A bank alapvetően pontosan ugyanúgy működik, mint az egyén: a saját érdekeit nézi. Csak sokkal lomhább, méreteiből és pozíciójából fogva lassabban reagál.

De hogy reagál, az nem (lesz) kérdés.

Lehet pár év, amíg a bankok komoly mértékű bankadót fizetnek, válságban. De "örökre" biztosan nem. A bankok nem hülyék, hogy itt maradjanak egy nyitott európai gazdasággal körülvett olyan nemzeti piacon, ahol nem hagyják élni őket.

Csak néhány kiragadott példaként hadd említsem meg, hogy (szűkebb területemről, a magyar bankkártya piacról) eltűnhetnek majd az olyan, külföldi bankokhoz köthető innovációk, mint:

- betéti bankkártyaként (!) érintésmentes fizetésre is alkalmas visszatérítéses kártyák (AXA, Raiffeisen)

- belföldön, vagy/és a külföldi leánybankjainál is ingyenes vagy nagyon olcsó készpénzfelvételt biztosító kártyatermékek (Erste Bank, UniCredit Bank, CIB Bank)

- a már elköltött pénzre is magas látraszóló kamatot fizető érintésmentes bankkártya (AXA),

- a húzósabb, téli Főgáz számlából is 6%-os visszatérítést nyújtó hitelkártya (Budapest Bank)

- kávéaromával illatosított hitelkártya (CIB Bank)

- nulla forintos típusú bankszámlák (ezek a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése miatt amúgy is erősen fogyóban vannak, de itt a banklista: Budapest Bank, Citibank, Erste Bank, K&H Bank, Raiffeisen Bank, UniCredit Bank)

- csekkbefizetés ATM-nél bankkártyával (Erste Bank)

- a legnagyobb magyar hűségprogram bankkártyás változata (SuperShop, Erste Bank),

- az egyetlen magyar, Visa kártyatársasághoz tartozó payWave érintésmentes kártya (Erste Bank)

- az egyszer használatos bankkártyaszám internetes vásárlásokhoz (Magyar Cetelem Bank)

- azonnali ATM befizetéses jóváírás (UniCredit Bank)

- látra szóló bankszámlaegyenlegtől függő, jelentős futamidő vagy törlesztőrészlet-csökkentést hozó jelzáloghitel (Budapest Bank Egyenlítő Hitel)

Persze, ha a külföldi bankok el is mennek, azért marad néhány magyar bank, mint pl. az OTP Bank, az FHB Bank és persze a takarékszövetkezetek. Ahogy a kormány jelenlegi szándékain amúgy általában is láthatóan: mindez lehetőleg egyre inkább állami kézben. Azt a hamis látszatot keltve, mintha egy sokszereplős szabad piaci verseny helyett az állam majd jobb gazdája lesz az innovációnak és jobban biztosítja az állampolgárok számára a banki termékek közötti választás sokszínűségét.

Majdnem úgy, mint a rendszerváltás előtti szocialista évtizedekben...

Ez azonban legfeljebb valamilyen megalomán államépítési lázálomnak jó. A valóságban teljes képtelenség!

Nem világvégét jósolok. De azt, hogy a bankpiacon elindulhatunk afelé és ki tudja, hol állhatunk meg, azt igen.

Felcsúti Péter mondta egyszer, ha jól emlékszem, még a bankszövetségi elnöki székében: a bankokat lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt tudomásul kell venni, hogy a gazdasági fejlődés fő motorja, a hitelezés csak bankokkal megy.

Azt már én teszem hozzá, hogy nem kötelező szeretni a bankokat. De hagyni kell, hogy tegyék a dolgukat és biztosítani számukra azt a környezetet, melyben hajlandók befektetni, hitelezni a magyar piacon.

A bankok nem fognak tüntetni az ellenük hozott sanyargató gazdaságpolitika miatt. Nem fogják leszavazni ezt a kormányt. Nem fognak jogi lépéseket tenni Brüsszelben kopogtatva.

A bankok egyszerűen csak csendben megvárják még a következő országgyűlési választást és ha ott is ugyanez a kormány győz, akkor szép lassan szedik majd a sátorfájukat egyenként, eltérő időpontban és magunkra hagynak minket azzal, hogy csináljuk tovább nélkülük.

És mindenki tudja, hogy ha egyszer kimennek, nem fognak hamar visszajönni.

Még egy 2018-as kormányváltás után sem...

A felelősség mindebben Magyarország kormányáé és azon belül is elsősorban nem Matolcsy Györgyé, mint sokan hiszik, hanem kifejezetten személyesen Orbán Viktoré!

...én személyesen nem tartottam szerencsésnek ezt a sajtó-helyreigazítási kérést ebben az ügyben...

Az alábbiakban mint a cikk szerzője és az üggyel a Bankkártya.hu-nál foglalkozó személy, szeretnék tételesen reagálni az Erste Bank sajtó-helyreigazítására, melyet a kártyacsalásos cikkel kapcsolatban kértek. Minden, amit itt írok, ebben a blogbejegyzésben, az nem a Bankkártya.hu, mint sajtótermék álláspontját tükrözi, hanem a saját magánvéleményemet. Mindezt jogi okok miatt teszem ebben a formában. Ennél azonban sokkal megnyugtatóbb lezárást szeretnénk, méghozzá az Erste Bank által az ügyben az eredeti cikkünk hatására elindult alapos vizsgálat végeredményének későbbi közzétételével.

Eredeti állítás:

"A több éve húzódó perben maga a felperes Erste Bank nyújtott be egy olyan dokumentumot saját követelése bizonyításául, mely alapján a bankkártyával való visszaélés egyértelmű, ugyanakkor ezt sem a bank ügyvédje, sem a bíróság nem vette észre, ezért nem is foglalkoztak vele."
...
"A bíróság egyáltalán nem vizsgálta, hogy tartozás miből keletkezett, s így a követelés valóban jogos-e."

Helyreigazítás:
"A Bank nem nyújtott be a szóban forgó eljárás során egyetlen olyan dokumentumot sem az eljáró bírósághoz, amely a bankkártyával való visszaélést egyértelműsítené, ugyanis ennek megállapítására nem került sor. A perrel kapcsolatban bővebb információkat a Bank nem szolgáltathat.

Reagálásom a helyreigazításra:
A dokumentumok, melyek az ügyfél védőügyvédjén át kerültek hozzám, kétséget kizáróan az Erste Banktól származnak és a bank követelését támasztják alá. Ugyanakkor a bank szó szerinti válasza igaz: a bankkártyával való visszaélést egyértelműsítő dokumentumról még valóban nincs szó, amennyiben elfogadjuk a bank igazgatójának verzióját (ezt az alapos banki belső vizsgálat megerősíti vagy megcáfolja majd), miszerint ezek a tranzakciók az ügyfél távollétében is történhettek legálisan. Autókölcsönzőnél ugyanis, ahol ezek a tranzakciók történtek, állítólag kivételesen van lehetőség az ügyfél távollétében is megterhelni annak kártyáját még elektronikusan is, például akkor, ha a kocsiban kárt okoz, vagy utólagos közlekedési bírságról értesül a kölcsönző, netán az ügyfél nem viszi vissza az autót.
Szintén igaz a bank azon megállapítása, hogy bankkártya csalás megállapítására nem került sor. Annak ellenére nem, hogy az ügyfél védőügyvédje 2009-ben jelezte ezt a lehetőséget a bíróságnak. Továbbá annak ellenére nem, hogy az ügyfél elmondása szerint nem sajátjának tekintette ezeket a tranzakciókat, amikor bejelentést tett az Erste Bank telefonos ügyfélszolgálatán a kártya letiltásakor. Amennyiben tehát az ügyfél ezt valóban megemlítette, akkor valahogy mégiscsak elsikkadt ez az információ. Ezzel egybevág az is, hogy szóba került a rendőrségi feljelentés (mellyel a sajtó-helyreigazítás lejjebb külön is kitér). Az állítást hangfelvétel és tanúk hiányában az ügyfél nem tudja igazolni, a hangfelvétel az Erste Banknál sincs már meg, így bizonyítékkal alátámasztva sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet.

Eredeti állítás:
"Az Erste Bank illetékese a cikk írásáig nem válaszolt a Bankkártya-hu kérdéseire."

Helyreigazítás:
"Az Erste Bank-hoz nem érkeztek konkrét kérdések az üggyel kapcsolatban a Bankkartya.hu szerkesztőségétől, a cikk észrevételezésének lehetőségével a Bankkártya.hu felelős szerkesztője első alkalommal a cikk megjelenését 2 nappal megelőzően kereste meg az Erste Bank illetékesét, aki éppen szabadságát töltötte, így nem volt elegendő idő biztosítva, hogy a Banknak módjában állhasson egy ilyen terjedelmű és mélységű ügyben nyilatkozni."

Reagálásom a helyreigazításra:
Az ügy ezen része eléggé szerencsétlenül alakult. Az ügyfél elmondása szerint neki már semmilyen információt nem adnak ki közvetlenül a banknál, csak a védőügyvédjének az Erste Bank ügyvédjétől, dr. Kovács Lászlótól, így arra kért engem az ügyfél, hogy az Erste Bank ügyvédjének írjak, ha a bank álláspontját meg kívánom ismerni. Hát persze, hogy meg akartam! Az ügyvéd e-mail címére írtam először egy e-mailt, melyről nem létező cím miatt visszapattant a levelem. Akkor még nem tudtam, amit ma valószínűsítek: egy betűt véletlenül kihagytam az e-mail címéből, és ezt sajnos később sem vettem észre. (Murphy új törvénye lehetne.) Ezért úgy határoztam, hogy papír alapú levelet írok az ügyvéd bírósági végzésben szereplő postai címére. Ezt meg is tettem, de sajnos nem ajánlott levélként adtam fel a levelet, november közepén. Egyszerűen nem tartottam fontosnak, hogy ajánlva adjam fel, soha nem szoktam ajánlott levelet feladni az adóbevallásomon kívül és mégsem szoktak eltűnni leveleim, sem amelyeket feladok, sem amelyeket nekem küldtek. Az ügyvédnek feladott levél ráadásul vissza sem érkezett hozzám (45 napig vártam), így vélelmeztem, hogy az ügyvéd megkapta a levelet, csak nem kívánt válaszolni rá, s ezt így is írtam a cikkben. A cikk megjelenése után derült ki, hogy az ügyvéd állítása szerint nem kapta meg a levelet. Bármi is lett a levél sorsa, nézzük a tényeket: én nem tudom bizonyítani, hogy feladtam, az ügyvéd pedig értelemszerűen, hogy nem kapta meg.
Az Erste Bank 2 nappal (a valóságban csak 1 nappal) a cikk megjelenése előtti hivatkozása egy teljesen más okból történt, nem pedig azért, mert ilyen szűk határidővel akartam volna megismerni a bank véleményét. Amikor az Erste Bank még a előfizetőnk volt, a szerződés részét képezte, hogy a megjelenés előtt 1 nappal elküldtük a róluk szóló cikkeket, hogy az esetleges tartalmi hibákat jelezhessék, miután korábban voltak néha félreértések a cikkeinkben. Ez a lehetőség a kettőnk közti jó viszony miatt megmaradt az előfizetés 2 évvel ezelőtti megszűnését követően is és a bank ezért kapta meg a cikket 1 nappal korábban, nem pedig a véleménye megismerése céljából. A bank azonban itt még mindig kérhetett volna haladékot a cikk publikálásáig, s akkor ezt természetesen megadtam volna. 24 óra helyett közel 30 órát vártam, s mivel egy teljes munkanapon át nem érkezett semmilyen megkeresés az Erste részéről a cikkel kapcsolatban, este 10 órakor élesítettem a cikket.

Eredeti állítás:
"A költések ugyanazzal a kártyaszámmal történtek és az Erste Bank által a követelése bizonyítékául a bíróságnak benyújtott dokumentumok még a pontos időpontot is tartalmazták az elektronikus elfogadóhelyeken történő sikertelen próbálkozásokról, így lehetett azt a megállapítást tenni, hogy a panaszolt tranzakciókat akár maga az ügyfél is elkövethette, hiszen a magyarországi és az olaszországi tranzakciók között mindig volt egy fél-egy napnyi különbség, mely alatt akár oda is lehetett utazni."

Helyreigazítás:
"A költések ugyanazzal a kártyaszámmal történtek és az Erste Bank által a követelése bizonyitékául a bíróságnak benyújtott dokumentumok még a pontos időpontot is tartalmazták az elektronikus elfogadóhelyeken történő sikertelen próbálkozásokról. Az azonban, hogy a panaszolt tranzakciókat akár maga az ügyfél is elkövethette, nem ebből következik, hiszen egy internetes felületen történő vásárlás eseten nem is szükséges, hogy egy Magyarországon indított, de külföldön könyvelt tranzakció teljesítéséhez/teljesüléséhez bárhova utazzon az ügyfél."

Reagálásom a helyreigazításra:
Nem is gondoltam arra, hogy a MAGGIORE RENT A CAR ROMA elfogadóhely, mint autókölcsönző internetes elfogadóhely lehet, ezért ez a verzió fel sem merült. Ha az Erste Bank utólagos alapos vizsgálata szerint ez egy internetes elfogadóhely lesz mégiscsak, akkor természetesen a kártyacsalás egyetlen kapaszkodója, a két országban 20 perces eltéréssel egyazon kártyaszámmal elkövetett elektronikus tranzakció teóriája a porba hull.

Eredeti állítás:
"Ez alapján valószínűsíthető, hogy egy vagy több tranzakció egészen biztosan klónozott kártyával történt, melyről az elfogadóhelyi tranzakciók bizonylatai, pontosabban azok írásszakértővel történő átvizsgálása esetén lehetne pontosabb képet kapni. A bizonylatok az Erste Bank tulajdonában vannak (vagy azok eredeti példányát ő tudja beszerezni az elfogadó banktól). Ezek elévülési ideje 2012. márciusában jár le, így ezek a bizonylatok hamarosan megsemmisítésre kerülhetnek, mely egybevág a bank érdekével is, hiszen attól kezdve már bizonyítani nem lehetne, hogy a tranzakciók közül melyek lehettek visszaélések."

Helyreigazítás:
"Ez alapján azonban nem valószínűsíthető, hogy egy vagy több tranzakció klónozott kártyával történt volna, hiszen egy internetes felületen történő vásárlás alkalmával a bankkártyának fizikailag nem kell a tranzakció könyvelésének helyszínén lennie (ahhoz elegendő a bankkártya számát és az azon szereplő egyéb adatokat ismerni), igy az elfogadóhelyi tranzakciók bizonylatai (ha egyáltalán volt ilyen) és azok írásszakértővel történő átvizsgálása sem tudna pontosabb képet adni. A bizonylatok megsemmisítése semmi esetre sem vág egybe a Bank érdekeivel, azok elévülési határidejének lejártáról pedig csak a bizonylatok birtokában lehetne nyilatkozni."

Reagálásom a helyreigazításra:
Az előző reagálásom igaz itt is: ha ez egy internetes elfogadóhely, akkor az Erste Banknak igaza van. A cikk írásakor nem számoltam ezzel, mert nem volt életszerű.

Eredeti állítás:
"A banki ügyintéző kérdésére válaszolva, hogy tegyen-e rendőrségi feljelentést, úgy válaszolt, hogy nem szükséges, mert a bank hivatalból úgyis megteszi a feljelentést, ha visszaélés történt."

Helyreigazítás:
"A banki ügyintézők ilyen esetben arról tájékoztatják az ügyfelet, hogy abban az esetben, ha a Bank bűncselekmény gyanúját észleli, mindenképpen megteszi a szükséges büntetőjogi lépéseket. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha valóban visszaélést tapasztalnak."

Reagálásom a helyreigazításra:
Én is ezt írtam.

Eredeti állítás:
"Ettől kezdve hivatalos banki csatornán semmilyen tájékoztatást, igazolást nem volt hajlandó adni a vele perben álló ügyfelének, hanem arra hivatkozott, hogy azt csak az ügyfél védőügyvédjének ad ki az Erste Bank ügyvédje."

Helyreigazítás:
"Ettől kezdve - a peres eljárásra tekintettel - a Bankot képviselő ügyvéden keresztül volt (igazolható) módon folyamatos kapcsolatban a Bank és az ügyfél."

Reagálásom a helyreigazításra:
Lényegében nem különbözik ettől az állításom. Az ügyfél állítás szerint azonban ebben a kapcsolatban volt még egy láncszem, az ügyfél védőügyvédje. Tehát a bank csak a védőügyvédjének adott információkat, neki közvetlenül nem.

Eredeti állítás:
"Jelenleg az ügyféltől már kamataival együtt mintegy 6 millió forintot követel az Erste Bank, miközben az idevágó törvényi rendelkezés szerint a bankkártya csalásból eredő károkat az ügyfél felé a teljes mértékben a banknak kéne állnia, a kamatok pedig ettől kezdve semmisek. Az ügyfél megkereséseire az Erste Bank nem reagál..."

Helyreigazítás:
"A jogerős ítélet meghozatala óta eltelt időre tekintettel az eredetileg évekkel ezelőtt jogerősen megítélt összeg kamatai természetesen növekednek az ítéletben foglaltaknak és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Bankkártya csalás megtörténte nem került megállapításra. A Bank képviseletében eljáró ügyvéd és az ügyfél között folyamatos a kapcsolattartás, amit a Bank az ezt alátámasztó dokumentumokkal is igazolni tud."

Reagálásom a helyreigazításra:
Az ügyfél állítása szerint a közvetlen megkereséseire, mint előzőleg is írtam, a bank nem reagál. A védőügyvédjén keresztül azonban valóban működik a kapcsolattartás. Bankkártya csalás valóban nem történt megállapításra, erről azonban már írtam a legelső helyreigazítási kérésre adott válaszomban: az ügyfél állítása szerint letiltáskor vélelmezte ezt (ez nem bizonyítható), s a védőügyvédje is felvetette ezt a lehetőséget a bíróságon 2009-ben, erről viszont papír van.

További háttérinformációk az esetről:

Az Erste Bank által kért sajtó-helyreigazítás - mint a válaszaim alapján látható - egy még le nem zárult ügyben történt, így állításai változhatnak. Azonkívül nem tartalmaz egyértelmű bizonyítékot arra, hogy amit mi leírtunk, az úgy biztosan nem történhetett meg. Ezért én személyesen nem tartottam szerencsésnek ezt a sajtó-helyreigazítási kérést ebben az ügyben.

Az Erste Bankkal közben a cikk megjelenését követően elindult párbeszédben ezért szerettem volna, ha eltekintünk ettől és helyette inkább később egy higgadt, tárgyilagos cikk lát napvilágot arról, hogy pontosan mi is történt (egyébként ez meg is fog történni). Ennek hangot is adtam a banknál. A bank jogászai azonban hajthatatlannak bizonyultak, így a sajtó-helyreigazítást meg kellett jelentetnünk, ugyanis a bank jogi keresetet helyezett kilátásba, amennyiben 5 munkanapon belül nem publikáljuk azt a megjelent cikkel azonos módon. Kivéve, ha bizonyítékokkal meg tudjuk cáfolni.

Tekintettel arra, hogy az ügyfél és a bank között létrejött ügyben bizonyítani mi nem tudunk, a per elkerülése érdekében helyt adtunk a kérésnek, így a helyreigazítási kérelmet - mely a Bankkártya.hu 13 éves történelmében az első, - teljes terjedelmében leközöltük.

Szerencsére a helyreigazítási kérelemtől függetlenül a bankon belül elindult egy alapos belső szakmai vizsgálat is, melyben a bank mai szakmai vezetősége megpróbálja felgöngyölíteni az egykori történet szálait. Mind Sipos Zoltán, az Erste Bank kártya és elektronikus csatornák igazgatójának személye, akit évek óta ismerek és szavait hitelesnek tartom, mind pedig a vele ezen kártyacsalási ügyben történt személyes konzultációm hangvétele is a Bankkártya.hu számára garanciát jelent arra, hogy a vizsgálat elfogulatlan lesz, így annak végeredményét fogjuk végül elfogadni az Erste Bank válaszául, nem pedig a helyreigazítási kérelmet.


Homa Péter
szerkesztő
Bankkártya.hu

...amennyiben az állam magához vonja a Start-számlák kezelését, úgy az ügyfelek járhatnak kedvezőtlenebbül is, hiszen megszűnik a többféle Start-számla és köztük a verseny...

Csütörtök reggel röppent fel a hír a Magyar Nemzetben, hogy a kormány rátenné a kezét a bankoknál vezetett Start-számlákra is. Állítólag 13 órakor ezt cáfolta a Nemzetgazdasági Minisztérium, de valószínűleg nem teljesen alaptalan a Magyar Nemzet értesülése, hiszen konkrétumok is voltak benne.

A cikk szerint a kormány azzal az indokkal vonná magához a számlák kezelését, hogy azt ne a kereskedelmi bankok kezeljék, hanem az államnak származzon haszna belőle. Ez az érvelés legalább őszinte (a magánnyugdíjpénztárak államosításához képest értve) és az állam szempontjából érthető is, hiszen támogatást nyújt rá.

Bár azt is tudni kell, hogy a Start-számlákra helyezett szülői befizetésekre is vonatkozik az a szabály, hogy csak célhoz kötve (lakhatás, továbbtanulás, gyermekvállalás, vállalkozás alapítása) lehet felhasználni az összeget, tehát az állam már így is jelentősen korlátozza a felhasználást azért cserébe, hogy a kezdő 42.500 Ft-os állami támogatást további évi legfeljebb 6.000 forinttal megtoldja, a szülői befizetésekkel arányosan.

A cikk szerint 60 milliárd forintot fizetett ki az állam és 15 milliárd forintot tettek hozzá a szülők, melyek nagy részét a bankok forgatják. Nagyon sommás megállapítás ez, ugyanis a babakötvényre jogosultak mintegy kb. 33%-a váltotta ki a Start-számlát, vagyis a 60 milliárd forintból csak mintegy 20 milliárd forint lehet Start-számlákon és ehhez társul a 15 milliárd forintos szülői befizetés. Vagyis amire rátehetné a kezét az állam, az mintegy 35 millárd forint, mert a maradék 40 milliárd forint már így is az állam kezelésében van, amely valószínűleg nem Start-számlán van, hiszen annak nincs sok logikája, hogy valaki Start-számlára helyezze a kezdő állami életkezdő támogatást, a 42.500 forintot, majd ne fizessen be mellé semmit.

A Start-számlák jelenlegi rendszerének fő előnye a verseny. A bankok között ugyanis szabadon lehet mozogni, sőt 16 éves korától ezt a gyermek maga is megteheti (szülői felügyelettel), és akinek szimpatikus az, hogy az állam vezesse a Start-számlát, annak jelenleg is választható az államkincstár is, ahol az állampapírok közül lehet választani.

A bankok a tapasztalat szerint elsősorban ügyfélszerzésre fordítják a babakötvényeket, ugyanis a törvényben meghatározott évi 1%-os, a teljes állományra vonatkozó számlavezetési díjat elvétve számítják fel, a legtöbb helyen folyamatosan ingyenes a számlavezetés. Bár a pénz bankok között mozgatható, de saját célra nem férhető hozzá, így arra hosszú távú forrásként számíthatnak a bankok. Ezért a kamatok is relatíve imponálóak: sok helyen a jegybanki alapkamatot, vagy ahhoz közeli kamatot adnak a betett pénzre, míg a legjobb ajánlat a jegybanki alapkamat+3%-ot ad, mely a cikk írásakor 10%. A kamat mentes a 16%-os kamatadótól.

Amennyiben az állam magához vonja a Start-számlák kezelését, úgy az ügyfelek járhatnak kedvezőtlenebbül is, hiszen megszűnik a többféle Start-számla és köztük a verseny. A biztonság viszont nem változik, hiszen a jelenlegi Start-számlák mögött is éppúgy ott áll az OBA 100%-os betétbiztosítási garanciája, mint bármely más lakossági bankszámla mögött, így a változással valószínűleg elsősorban az állam járna jól, nem a gyermekükről öngondoskodó szülők.

...Ezek alapján ma a bankbetétek befagyasztása nem tudatos rémhírterjesztés, csak az emberek zsigeri pánikreakciói a hatalom ellen, melyben már nem bíznak. Egyértelműen nincsenek veszélyben a bankbetétek ma Magyarországon!...

Miközben a kormány jelentős hitelességi válsággal küzd, a kormányzati és az ellenzéki kommunikáció egyaránt keveri a szezont a fazonnal, s a betétbiztosítással takarózik, aminek semmi köze a bankbetétek zárolásához.

A kormányzat gazdaságpolitikai irányvonalát és kommunikációját most ostorozzák ezren, a Bankkártya.hu szerkesztőjeként nem szeretnék ebben állást foglalni.

De azzal a hisztériával viszont igenis szeretnék foglalkozni, ami a bankbetétek zárolásával kapcsolatos.

Én nem értek egyet azzal az eltúlzott kormányzati reakcióval, miszerint itt véres kést kell keresni a feltétlenül szándékos bújtogatók között, akik riogatják az embereket. Ez ugyanis nem rémhírterjesztés, hanem a kormányzat, annak cselekvése iránti bizalom jelentős megroggyanása. Teljesen mindegy, hogy bankbetétek befagyasztása, vagy mondjuk a tőzsde bezárása, vagy a nagyobb magáncégek államosítása a pletyka tárgya. Mert mindegyik alaptalan. A lényeg, hogy itt egy bizalmi válság van kialakulóban a kormány elmúlt időszakban végzett gazdasági tevékenysége alapján és ez az állítólagos rémhírterjesztés csak egy tünete ennek, ha úgy tetszik, a feszültség kitörése a hétköznapi emberek körében. Akik azért megéltek már ezt-azt, például 1989-ben a valutakeret hirtelen 4 évig évi személyenkénti 50 dollárra történő azonnali befagyasztását a korábbi 300 dollárról. De emlékszünk a Postabank hisztire is, 1997-ből. Még nem voltak olyan régen... Ja és volt már bankbetét befagyasztási rémhír 2009-ben is Magyarországon (csak az akkori kormány nem ígért hajtóvadászatot ellene).

Ezek alapján ma a bankbetétek befagyasztása nem tudatos rémhírterjesztés, csak az emberek zsigeri pánikreakciói a hatalom ellen, melyben már nem bíznak.

Egyértelműen nincsenek veszélyben a bankbetétek ma Magyarországon! (Legalábbis a forintbetétek biztosan nem.)

Ha ezt maga a miniszterelnök jelenti be, akkor ezt el kell hinnünk neki, akár szeretjük őt, akár nem. Az örök kétkedők nézzék meg, mit hozhat egy ilyen ígéret megszegése: Orbán Viktor rémálma következne ezután, vagyis örökre eltűnne a süllyesztőben. Olyan embert sosem választanának újra miniszterelnöknek, aki megígéri, hogy nem nyúl a bankbetétekhez, majd azt mégis megteszi. Mindegy, hogy milyen indokkal, pl. bocs fiúk, én mindent megtettem, de hát ez az IMF...!

Az örök kétkedőknek itt van még egy érv: mit kezdene a kormány jó sok, befagyasztott forintbetéttel, miközben az adóssága devizában van és abban kell törleszteni? Ilyen magas (és folyamatosan romló) árfolyamon nem túl sokat.

Akik erre azt válaszolják, hogy akkor csak a devizabetéteket fagyasztják be, arra pedig az lehet a válasz a miniszterelnöki ígéreten túl, hogy nem olyan jelentős állományú a devizabetétek aránya Magyarországon a forintbetétekhez képest az MNB friss sajtóközleménye szerint, hiszen az új devizabetét szerződések az új forintbetétek 20%-át sem érik el (a bankokban elhelyezve legalábbis).

Ugyan korunkban és Európában történt már bankbetét zárolás, de csak a devizabetét állományokban és egy olyan időszakban, amikor az országnak jelentős devizabetét állománya volt. 1991 márciusában a Milosevics vezette szerb kormány zárolta a jugoszláv bankoknál levő devizabetéteket (5 milliárd akkori német márka értékben). Erről itt olvasható bővebb információ. (Egy teljesen más helyzetben befagyasztották a bankbetéteket az argentin államcsődben is.)

Összességében a jelen helyzetben (2012. január 10.) nincs valós veszélye annak, hogy a magyarországi forintbetéteket vagy devizabetéteket zárolják.

Ugyanakkor a kormányzat illetékeseinek jó lenne végre belátniuk, hogy a „rémhírek” ellen a kimondott cáfolatok és a „rémhírterjesztők” felkutatása helyett sokkal inkább egy hiteles gazdaságpolitikával lehet hatékonyan védekezni...

Végezetül hadd világítsak rá arra, hogy miért értelmetlen dolog a 100 ezer eurós betétbiztosítási összeghatárral nyugtatni az embereket a bankbetétek befagyasztása ellen: a betétbiztosítás a csődbe ment bank ellen nyújt védelmet a betéteseknek. A bankbetétek befagyasztása pedig a csődbe ment államnak nyújt védelmet a betétesek ellenében.

Nehéz elmenni egy vezető magyar bank első emberének minapi fajsúlyos kijelentései mellett, főleg hitelközvetítőként. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának vagy szelektív az emlékezete, vagy szándékosan mossa utólag a bankok (s ezzel az OTP Bank) felelősségét a devizaválságban - a hitelközvetítők terhére.

Erre az MTI hírre reagálok:
http://www.bankkartya.hu/?cikk=9012
A cikkben elhangzik, hogy Csányi Sándor szó szerint a következőket mondta egy rendezvényen tett előadásában a devizahitelek válságával kapcsolatban: „a legbosszantóbb az, hogy ezeknek az adósok nagy részét a hitelközvetítők beszélték rá a devizahitelre.” „A hitelközvetítők a szegénység vámszedői.” „Nem a bankszektor vezette meg ezeket az embereket, hanem a hitelközvetítők.” „Alaposan át kellene gondolni, hogy a hitelközvetítők folytathassák-e tovább ténykedésüket az országban.” A cikkben az is elhangzik, hogy Csányi Sándor sokáig ellenezte a devizahiteleket, s csak a piacot követve vezette be az OTP Bank azokat.

Sokkoló mondatok. De lássunk tisztán!

„Csányi nem fél a jentől” címmel közölt cikket az OTP Bank sajtótájékoztatóján magától az OTP első emberétől származó kijelentéseivel az Origo.hu 2008. februárjában, még a válság előtt. A cikk itt olvasható:
http://www.origo.hu/uzletinegyed/befektetes/20080214-csanyi-nem-fel-a-jentol.html
A cikkben idézve világosan elhangzik, hogy „Csányi Sándor szerint túlzóak az állami aggodalmak a devizaalapú, és különösen a jen alapú hitelezés kockázataival kapcsolatban.” Bár akkor a Bankkártya.hu-t üzemeltető Bankkártya Kft. még nem foglalkozott hitelközvetítéssel, csak hitelkártya közvetítéssel, de arra mégis emlékszem, hogy a jenhitelt csak az OTP és a K&H vezette be.

A cikkből érdemes idézni egy másik megállapítást is egy másik vezető OTP-s bankár szájából (figyelem, 2008-at írunk!):
„Urbán László, a bank vezérigazgató-helyettese valószínűtlennek nevezte, hogy a forint árfolyama olyan szintre gyengüljön, ami már jelentős hatással lehetne a visszafizetésre.„ „Értelmetlennek nevezte, hogy a bankokra valamilyen adminisztratív korlátokat vessenek ki, például korlátozzák a tartalékolási szabályokkal vagy más módon a kihelyezhető deviza alapú hitelek arányát a portfólióban.”

Végül még egy mondat a cikkből: „Az OTP Banknál október óta folyósítanak jen alapú hiteleket, 2007 utolsó negyedében a mintegy 53,7 milliárd forint jelzálog alapú szabad felhasználású hitelt folyósítottak, ennek 43 százalékát jen alapon.”

Nos, ha Csányi Sándor valóban annyira aggódott volna a devizahitelesekért, mint azt ma teszi, akkor nem járt volna elöl egy még kockázatosabb devizahitel bevezetésével, mint a svájci franké. Ha elöl járt, de tisztában volt a kockázatokkal, akkor legalább nem mondta volna nyíltan egy sajtótájékoztatón, hogy ez egy jó dolog, gyertek csak emberek, igényeljetek jenhitelt az OTP Banktól! Ha pedig annyira ördögtől valónak tartja a hitelközvetítőket, akik a szegénység vámszedői, akkor megtiltotta volna, hogy jenhitelt közvetítő hozzon be a bankhoz!

Napjainkban az egyik legfontosabb problémát a féligaz kijelentések, az összemosások, a felelősségtől való menekülés és a demagógia jelenti. És sajnos Csányi Sándor is beleesett ebbe a csapdába!

Az OTP első embere valamilyen ok miatt nem tette hozzá súlyos és egyoldalú kijelentéseihez, hogy a független pénzügyi tanácsadók (hitelközvetítők) bizony igen fontos tényezői a hitelpiacnak és a hitelversenynek szerte a világon!

Amely verseny az OTP Banknak nem érdeke! Nem csak a hitelekben, hanem a betétekben, vagy a számlavezetésekben is az OTP adja az egyik legdrágább ajánlatot a bankot választó ügyfeleknek. Az OTP innovatív, fiatalos, példamutató és élenjáró, a piac jó része az ő kezében van... igen, és tegyük hozzá, NAGYON DRÁGA a versenytársakhoz képest! Tehát ha nincs verseny, vagy az tompított, mert nincsenek áruösszehasonlítási lehetőségek, nincsenek független pénzügyi tanácsadók, az bizony jó az OTP -nek!

Az OTP első embere féligazságokba, bűnbakkeresésbe, demagógiába menekült a realitás elől!

1) Csányi Sándor nem mondta el, hogy az OTP Bankot senki sem kötelezte arra, hogy közvetítőktől fogadjon be hiteligényeket és mégis megtette!

2) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy a hitelt nem a hitelközvetítők adják, hanem a bank! A pénzügyi tanácsadók csak összehasonlítják az ajánlatokat és a legjobb ajánlatot adó bankhoz viszik az ügyfeleket. Ettől kezdve ugyanaz történik, mintha az ügyfél saját maga ment volna be a bankhoz: teljes körű hitelbírálat, a hitelképesség vizsgálata, az ingatlan értékbecslése, és pozitív bírálat esetén a hitel folyósítása. Ezek egyikére sincs ráhatással egy hitelközvetítő. Ha a rossz portfóliót a hitelközvetítők hozzák a bankokba, akkor a bankok miért adtak ezeknek az ügyfeleknek hitelt? Miért egyedül a közvetítő felelős a devizahitel válságért, a hitelbírálatot adó és a devizahitelt nyakra-főre osztogató bank pedig miért nem?

3) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy a hitelközvetítők egy jelentős hitelállományt hoznak be a bankba, melyet ha nem hoznának be, akkor a bankoknak nem lennének ilyen impozáns számai. Van olyan bank (pl. Erste), ahol a hitelek felét közvetítők hozzák be. Épp ezért jelentős üzenet, hogy az Erste épp kivonul a közvetítői piacról.

4) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy még a Bajnai kormány hozta meg azokat a szigorításokat, melyek értelmében ma már csak az lehet hitelközvetítő természetes személy, aki szigorú hatósági vizsgát tesz, melyet kötelező tanfolyam és utána 3 hetes felkészülési idő előz meg.

5) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ma hitelközvetítő természetes személyt csak olyan cég foglalkoztathat, amelynek ügyvezetője a megfelelő végzettsége mellett legalább 3 éves szakmai múlttal rendelkezik közvetítői területen és legalább két banktól be tud mutatni szándéknyilatkozatot vagy előszerződést, hogy szeretnének az adott céggel együtt dolgozni.

6) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ma egy hitelközvetítő cég csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatósági engedélyével végezheti a tevékenységét és azt a PSZÁF ellenőrzi.

7) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy a korábbi mintegy 50 ezerre tehető pénzügyi közvetítő ügynök helyett - épp a szigorítások miatt - ma már csak 10 kiemelt pénzügyi közvetítő cég, 713 független közvetítő cég és 10 alkusz van a piacon.

8) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy egy hitelközvetítőnek ma kötelező rendelkeznie felelősségbiztosítással, mely alaphangon is 80 ezer forintba kerül évente (a közvetített hitelállománnyal ez az éves díj is nő) és 50 ezer forintot kell fizetnie a PSZÁF-nek is.

9) Csányi Sándor nem mondta el azt sem,. hogy a közvetítőnek saját magának is be kell tartania a Magatartási Kódex előírásait , ha a bank, akinek a hitelét közvetíti, aláírta azt!

10) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ma egy hitelközvetítő törvényi szabályozás alapján nem kapja meg a teljes jutalékot a banktól, csak annak 80%-át és a többit évekre elosztva kapja meg, de csak akkor, ha az általa hozott ügyfél jól fizet a banknak.

11) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ha az ügyfél az első 2 évben fizetési késedelembe esik, vagy visszafizeti (végtörleszti) a hitelét, akkor a bank a teljes jutalékot visszaköveteli a közvetítőtől, függetlenül attól, hogy a hitelközvetítőnek felmerült költsége.

12) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy egy hitelközvetítő ma törvényi szabályozás szerint nem fogadhat el pénzt az ügyféltől a hitelközvetítésért, egyedül csak a banktól kaphat jutalékot, amit bankszámlán kap meg, így le kell adóznia, nincs kiskapu!

13) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ma egy hitelközvetítő egész paksamétával kell, hogy elmenjen az ügyfélhez, törvényi rendelkezés szerint fizetőképességet, megélhetési hatásokat, pénzpiaci változásokat kell elemeznie a hitel visszafizetése szempontjából az ügyfél felé, továbbá törvény szerinti igen alapos kötelező tájékoztatót kell adnia a kért hitelről.

14) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ezt a kötelező tájékoztatót - más bankokétól eltérően - az OTP partner portálja nem támogatja, így a hitelközvetítőnek magának kell elkészítenie.

15) Csányi Sándor nem mondta el azt sem, hogy ma egy hitelközvetítő egy ügyfélnél kb. két órát tölt el, mire mindent aláírat és elmagyaráz, amit a törvény előír, és további jelentős időt tölt el a felkészüléssel, ugyanis szintén törvényi előírás, hogy legalább három bank ajánlatát kell bemutatni az ügyfélnek, amely közül az ügyfélnek kell választania. Kérdés, az ügyfél megkapja-e ugyanezt a figyelmet egy zsúfolt OTP fiókban?

Csányi Sándor veszélyes hangot ütött meg.

Olyan időket élünk, hogy ha a hitelközvetítők értelmét firtató kijelentései dilettáns, de fogékony politikai fülekre találnak, akkor akár aznap megszületik a törvény a hitelközvetítők betiltásáról („hiszen ártottak a népnek, lám Csányi is megmondta”), amit az államfő automatikusan még aznap alá is ír, és a felvetés lám, máris megvalósul anélkül, hogy a társadalmi-politikai hatásait bárki felmérné, elemezné.

A fenti 15 érvem alapján tisztelettel szeretném kérni Csányi Sándortól, hogy egy legközelebbi hasonló szakmai fórumon legyen szíves tompítsa a cikk elején hivatkozott előadásában tett alábbi két kijelentését:
- "nem a bankszektor vezette meg ezeket az embereket, hanem a hitelközvetítők".
- „alaposan át kellene gondolni, hogy a hitelközvetítők folytathassák-e tovább ténykedésüket az országban”

Egyben azt javaslom Csányi Sándornak, hogy ellenségeskedés és bűnbakkeresés helyett a szigorítások hatására alaposan megtisztult mai, szakmailag képzett és elkötelezett hitelközvetítői rétegnek nyújtson partneri kezet és dolgozzon velük együtt az emberek pénzügyi terheinek csökkentése érdekében, egy élhetőbb és boldogabb Magyarországért!

Köszönöm.

Homa Péter
szerkesztő
Bankkártya.hu
(„hitelközvetítő”)

...„mivel Gábor még mindig nem tudta megjegyezni a „társmárka” szót, ezért elhatároztam, hogy legközelebb ha találkozunk, egy kis táblára kinyomtatva meglepem vele, hogy a műsorban mindig előtte legyen. :)”...

A májusban megszűnt Radiocafé 98.6 után a mai naptól, 2011. augusztus 22-től a 90.9 Jazzy-n, Budapest körzetében a 90,9 MHz-en, illetve az interneten a Jazzy.hu-n folytatódik Magyarország egyetlen pénzügyi tematikájú reggeli ébresztőműsora, a Milliók reggelire.

A műsorban gyakran foglalkoztak bankkártya témájú információkkal is. Ács Gáborral nem csak telefonon, de személyesen is többször tartottunk bankkártya témájú beszélgetéseket, mely a műsor hangulatához illeszkedve néha sztorizgatásba is átment.

A mai első adásban is beszéltünk röviden telefonon, melyben szó esett a nyár nagy bankkártyás durranásáról, a 3 fesztiválon is kizárólagos érintésmentes kártyás fizetésről. A sztori az én szememben nagy siker, de Gáborék jogosan felvetették, hogy megfelelő-e az, hogy a fesztiválokon kizárólagosan használható érintésmentes kártyák bankkártyáról történő feltöltéséért 100 Ft kényelmi díjat kell fizetni, míg készpénzes feltöltéskor nem kell fizetni kényelmi díjat. Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy noha nyilvánvalóan van költsége a bankkártyás tranzakciónak is (ahogy a készpénzkezelésnek is), a bankkártyás fizetés sem ingyenes a bankoknak, mégis ingyen nyújtják, üzletpolitikai megfontolásból. Ugyanezt meg kéne gondolni a Volt, Balaton Sound és Sziget fesztiválokon alkalmazott Metapay kártyák üzemeltetőinek is.

Szó esett arról is, hogy nincs új a nap alatt a bankkártyás csalások elleni védekezésben, még akkor sem, ha újabban hőkamerával is le tudják olvasni az ATM-en, hogy milyen PIN kódot ütöttünk be, a használt gombok egy ideig ugyanis melegebbek maradnak. A műsor reggeli, vidámabb jellegéből fakadóan felvetődött, hogy egy zacskó jégbe nyúlva kell ezentúl készpénzt felvenni, vagy össze kell tapizni a teljes billentyűzetet. Ha az ügyfél felelősen, józan paraszti ésszel védi a kártyáját, továbbá kér SMS szolgáltatást, akkor elkerülheti a nagyobb buktákat.

Hamarosan megtartjuk azt a májusban, a Radiocafé megszűnése miatt elmaradt reggeli műsort, melyben csak a társmárka kártyák kedvezményeiről szólunk. Mivel Gábor még mindig nem tudta megjegyezni a „társmárka” szót, ezért elhatároztam, hogy legközelebb ha találkozunk, egy kis táblára kinyomtatva meglepem vele, hogy a műsorban mindig előtte legyen. :)

... azonnal telefonál a bankba, ahol 20 perc után az ügyintéző még mindig nem érti, hogy került oda az az 1.900 forintos terhelés...

Ismét egy panaszos ügyfél a blogbejegyzés mögött...

Történt, hogy ügyfelünk akciósan ingyenes éves díjú hitelkártyát szeretett volna igényelni, melynél a betéti kártyáról hitelkártyára történő átváltás kártyacsere nélkül is megvalósítható. Bemegy a fiókba, elmondja az ügyintézőnek, hogy mit szeretne.

Érkezik a válasz, hogy igényeljen először sima betéti kártyát, az gyorsabb és utána abból már lehet hitelkártyát csinálni.

Hurrá! Az ügyintéző nyilván tudja, hogy mit csinál, nem ez az első kártyaigénylése. Flottul is megy minden, le van adva a betéti kártya igénylés és a hitelkártya igénylés is.

Eltelik kis idő, mikor békés ügyfelünk belép az internetbankba és mit lát? Mínusz 1.900 forintot, mikor a kártyával még nem is költött, az első éves kártyadíj meg ingyenes! Azonnal telefonál a bankba, ahol 20 perc után az ügyintéző még mindig nem érti, hogy került oda az az 1.900 forintos terhelés.

Hát nemsokára kiderül! A hitelkártya első éves díja tényleg ingyenes, miképp a betétiről hitelkártyára váltás is, de maga a betéti kártya első éves díja nem ingyenes! Ennek az éves díja került közel 2.000 forintba!

A sztorinak tanulsága is van: akkor se kérj betéti kártyát a hitelkártya előtt, ha ezt a banki ügyintéző tanácsolja!
 

Update: a panaszolt díjat jóváírták.

"...mondja, hogy ha kell a hitelkártya, akkor ott kell hagyni a számlakivonatot..."

Lelkes Olvasónk hitelkártyát igényelt a minőség, kényelem és biztonság bankjánál, ahol csak úgy fogadták volna be hitelkártya igénylését, ha leadja a számlakivonatát. Aztán sikerült meggyőzni az ügyintézőt, hogy elégedjen meg a másolattal. Recept másoknak is, ha így járnak.

Adom neki a cuccot, hogy ez-ez-ez a maguké, ezekről meg (telefonszámla és befizetés, plusz kivonatok) csinálhatnak másolatot, de kérem vissza. Eltűnt vagy 10-15 percre, hallottam a nevemet is hátulról, na mondom, itt rögtön KHR-lekérdezést is csinálnak (és tényleg). Jön vissza, minden rendben, csak egy aláírásom maradt le, ÉS ott kell hagynom a kivonatot és a telefonszámlát is.

Én eleve úgy mentem oda, hogy ha nem akarják visszaadni, akkor előbb inkább a Raiffeisent választom, mert az ő kártyájuk inkább csak a szórakozás... Mondom az ügyintézőnek, hogy akkor várjunk már, mert akkor lehet, hogy előbb átmegyek a Raiffeisenhez. Erre mondja, hogy mindenhol az eredeti bankszámlakivonat fog kelleni. Mondom igen, meg is mutatom, de ők lemásoljak, de nem veszik át. Évek óta van GO! hitelkártyám, azon a számlakivonat helyett elég a nem titkos telefonszám, sőt előtte volt K&H SuperShop kártyám is, ott sem kellett semmit sem otthagyni. Sőt, a hitelkártyáim alapján eleve tudtam, hogy sok helyen csak másolják, csak nem vallottam be neki. Mondja, hogy ha kell a hitelkártya, akkor ott kell hagyni a számlakivonatot.

Mondom nekem azon a kivonaton van a Telenor átutalásom, a Telenor felé nekem csak ez az igazolás van a befizetésről. Az az én tulajdonom, az kell nekem, a másolat nem jó a Telenornak. Kérdezi erre, akkor neki miért legyen jó? Hát - mondom - azért, mert az eredetit idehoztam, saját kezűleg másolta, az eredetivel egyezik, de a Telenor már csak a másolatot kapná (ő nekem másolt volna).

Na gondoltam ennyi. Lezárom az egészet, mert nem tudom elfogadni ezt a fajta dokumentumkezelésüket. Akkor inkább nem kérem a terméket.

Na várjak csak! - mondja. Hátrament és visszajött azzal, hogy az igazolványokat engedem-e másolni. :) Mondom persze, hiszen az eredetit visszakapom, azon van a lényeg.

Ezzel a végén csak megfelelt a kivonat meg a számla úgy, hogy csak a másolat maradt náluk.

"...az elmúlt hónapok biztosítókkal és a felügyelettel vívott harcai alapján nekem határozottan az a véleményem, hogy Magyarországon még nagyon messze van egy erős fogyasztói érdekvédelem, melyet az állam is megfelelően támogat...”

Biztosan emlékeztek arra, hogy a hitelközvetítői felelősségbiztosítás kapcsán az Allianz Biztosítóra és a Grawe Életbiztosítóra panaszt nyújtottam be a PSZÁF-nél, miután az összes biztosítót végigkérdeztem, hogy nyújtanak-e ilyen biztosítást. Az Allianznál egy sor belső eljárásrendjük szabályszerűségének megkérdőjelezése volt a panaszom tárgya, amire a felügyelet azt a választ adta, hogy neki meg van szabva a törvényben, hogy mit vizsgálhat és ez nincs közte.

Vagyis ha egy bank vagy biztosító olyan szabálytalanságot csinál, amely nincs benne a törvény szerint PSZÁF-re kötelezett felsorolásban, azt a felügyelet nem is vizsgálja, a panaszt pedig elutasítja.

Hát nem tudom... vagy a törvényben van a hiba, vagy a törvény szellemiségének PSZÁF szerinti értelmezésében.

Na de tudok jobbat! A PSZÁF a Grawe Életbiztosítóra beadott panaszomat, mely arról szólt, hogy a biztosító sem a többször küldött e-mailemre, sem a postán küldött fogyasztói panaszomra nem reagált, azért nem vizsgálta, mert “a Psztv. 64. paragrafus (2) bekezdése alapján, miszerint “E törvény alkalmazásában fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” Kérelmező, mint gazdasági társaság nem minősül fogyasztónak, így a Psztv.n 64. paragrafusa alapján a Felügyeletnek fogyasztóvédelmi eljőárás keretében nincs lehetősége a kérelem elbírálására.”

HURRÁ! Engem nem érdekel, hogy most a törvény rossz, vagy esetleg a törvény értelmezése a rossz. A fogyasztóvédelem egyszerűen nem működik megfelelően, mert olyan lehetőségek vannak megengedve a bankoknak és biztosítóknak büntetlenül, amely a fogyasztók érdekeit sértik. Tehát kedves bankok, biztosítók, egy dologban biztosak lehettek: ha a céges ügyféllel (főleg amíg nem is ügyfél, csak érdeklődő) nem foglalkoztok, vagy csak foghegyről válaszoltok neki, a magyar felügyelet részéről fogyasztóvédelmi panasz miatti eljárásra és netán bírságra egészen biztosan nem számíthattok!!!

Az elmúlt hónapok biztosítókkal és a felügyelettel vívott harcai alapján nekem határozottan az a véleményem, hogy Magyarországon még nagyon messze van egy erős fogyasztói érdekvédelem, melyet az állam is megfelelően támogat. Nem lózungok szintjén, hanem a hétköznapokban, adott esetben a kkv szektorban is.

"...talán jobban megértettem volna, hogy miért bontották fel az internetes kártyaigénylési szerződést a Bankkártya.hu-val, ha a saját honlapjukon is megszüntették volna az on-line igénylés lehetőségét, illetve ha kivonultak volna a Google hirdetésekből is..."

Amikor tavaly október 1-től a törvény új szabályokat írt elő a pénzügyi közvetítőkre nézve, melynek a határidőre nem tudtunk megfelelni, kénytelenek voltunk felfüggeszteni az internetes bankkártya igénylés szolgáltatásunkat. Noha azóta már lassan 12 bankkal állunk újra szerződéses kapcsolatban, de az internetről közvetlenül beküldött bankkártya igénylések csak külön szerződésekkel indíthatók.

A CIB nem lesz ott az újonnan induló bankok között.

A szerződés felmondásnak indoka az volt, hogy ugyan számosak a megkeresések a honlapunkról, de azokból nem lett ügyfél. Hozzáteszem, mi nem beszélünk az ügyféllel, az igénylés egyből a bankhoz kerül és az ügyfelet a bank telefonos ügyfélszolgálata hívja fel. Akkor ki is tehet arról, hogy a 2010-ben átküldött több száz érdeklődőből egyetlen ügyfél sem jött létre?

Hozzáteszem, a banknak nem kell fizetnie felénk semmit egészen addig, amíg nem lett ügyfél a jelentkezőből. Tehát az érdeklődők pontosan ugyanannyiba kerülnek nálunk is, mint a bank saját honlapján: semmibe. Így a CIB-nek nem is kellett fizetnie felénk 2010-ben. Egyedül a telefonhívás kerül pénzébe a banknak.

Talán jobban megértettem volna, hogy miért bontották fel az internetes kártyaigénylési szerződést a Bankkártya.hu-val, ha a saját honlapjukon is megszüntették volna az on-line igénylés lehetőségét, illetve ha kivonultak volna a Google hirdetésekből is. Hiszen akkor nyilván ezek sem érik meg a banknak. Azonban a CIB jelen van mindkét internetes csatornán.

A CIB Központi Partnerkapcsolatok vezetőjével eléggé szenvedélyes levélváltást folytattunk, de nem sikerült egymást meggyőznünk. A cetelemes kutatás alapján most publikált Fogyasztó 2.0 típusú új viselkedésű fogyasztó már saját maga választja ki a banki termékeket az interneten, elsősorban a gyártói termékoldalakat és az összehasonlító oldalakat alapul véve. Minden más (még a család, barátok ajánlása, vagy a blogok, fórumok tanulmányozása is csak ez után következik.

A CIB azonban úgy tűnik, tud jobbat, mint a körvonalazódó fogyasztói trend...

"...az ügyintéző a hitelkártya piacon dolgozik és az lenne a feladata, hogy tanácsot adjon a hitelkártyák közötti választáshoz..."

Az egyik középbankban történt az eset minap Magyarországon. Lelkes Bankkártya.hu-s Olvasónk tudósítása okulásul.

Az ügyintéző megkérdezte lelkes Olvasónktól, miert pont azt a kártyát választotta, mire Olvasónk visszakerdezett, hogy de visszateriteses kártyájuk ugye nincs.

Kisvártatva kiderült, a bankfióki tanácsadó azért szerette volna a sima MasterCard kártyát rábeszélni az ügyfélre, mert az sajat termek, míg az, amit az ügyfél választott, a kereskedelmi partnerrel közös.

Az ügyintézőnek rémlett, hogy van valami ilyen kategória is, hogy visszatérítés, de az csak a Cora hitelkartyánál rémlett neki, hogy visszateritenek valamit... :)

(Az ügyintéző nem a Budapest Banknál dolgozik.)

Azt bezzeg nem felejtette el az ügyintéző, hogy mivel (elsőként) csatlakoztak a felelős hitelezés vonalhoz, így egy 10 perces elemzest kell tartania arról, hogy a hitelkártya az hitel, és Olvasónk fogja-e tudni fizetni...

Nincs a sztorival semmi baj, eltekintve attól, hogy az ügyintéző a hitelkártya piacon dolgozik és az lenne a feladata, hogy tanácsot adjon a hitelkártyák közötti választáshoz.

Ehhez pedig ismernie kéne a piacot...

"...arra gondoltam, biztosan mi is hibáztunk abban, hogy nem sikerült megértetnünk ezzel az ügyféllel, hogy ha meg tud takarítani, akkor mennyire jó is ez a hitel..."

A legtöbben, akik regisztrálnak az Olcsóhitelt.hu-n, valami rejtély miatt úgy teszik ezt, hogy el sem olvassák a weboldalt, hogy mire is jelentkeznek, amiből az következik, hogy nem is értik annak a hitelterméknek a legfontosabb előnyét, melyre a kampányoldal épült.

No de ez az ügyfél, akiről ebben a hírlevélben szó lesz, nagyon is értette! Még vissza is kérdezett, annyira nem akarta elhinni, hogy ennyivel kevesebbet fizet vissza, ha mondjuk 1 millió forintot félrerak. Kifejezetten tetszett neki! Gondoltam, végre akadt valaki, aki elhiszi, hogy megtakarítással van jobb forinthitel, mint akár a svájci frankos (4-5%-ra is kijöhet a hitel THM-je).

Nem szeretünk az ügyfelek nyakára járni, s mivel lakásvásárlásról volt szó, melyet az ember hónapokig szervez, két hét múlva történő jelentkezési ígérettel napoltam el a folytatást.

Erre tegnap, amikor letelt a két hét, István felhívja, hogy akkor mehetünk-e tovább, mire az ügyfél közli, hogy már meg is kapták a hitelt egy másik banktól.

Elgondolkodtunk. Tudjuk, hogy nincs ennél jobb ajánlat a mai forint alapú jelzálogpiacon. Hat hét alatt eddig közel hétezren voltak kíváncsiak arra a bűvös hitelre, mely az ügyfélnek jó, s nem a banknak. Mondjak példákat?

Más forinthitelhez képest már havi 10.000 Ft megtakarításával is súlyos éveket (a futamidő negyedét-ötödét) spórolsz a futamidőből, de a végén nem csak azt kapod nyereségként, amit a futamidő rövidülés miatt nem kell befizetned a havi törlesztőrészletekből, hanem a hitel sokkal rövidebb futamidejű teljes törlesztését követően ott marad a havi 10 ezrével gyűjtögetett megtakarításod is!!!

Vagy mondjak más példát? Szabad felhasználású hitelnél vegyél fel akár csak egymillióval több hitelt, mint amennyire szükséged van, a többlet egymilliót helyezd a számládra és paradox módon egy fillér további megtakarítás nélkül fizess összesen kevesebbet a banknak úgy, hogy a végén még az egymillió is az öledbe hulljon!!!

Tehát a hitel nyeresége = megtakarított pénz, mely a számládon rendelkezésedre áll + az elmaradt törlesztőrészletek! Miközben erre a hitelre is ugyanannyi törlesztőrészletet fizetsz, mint más banknál, a nyereség tehát egyértelmű!

Ez a nyereséget ez az ügyfél kihagyta! Talán kapott valamilyen olyan rövidtávú előnyt, melyért cserébe lemondott arról, hogy a futamidő végén, amikor már nagyon fog fájni a havi törlesztőrészlet, végre kihagyhassa azt a havi költségvetéséből, s mellette jelentős összeggel gazdagodjon a bankszámláján.

Te ne csússz le róla! Ha leírod nekem az alábbi 4 adatot, válaszul még ma elküldöm Neked, hogy mennyit spórolsz ezzel a hitellel forintban, időben és a teljes hiteltörlesztés után mennyi lesz a megtakarításod, mellyel szabadon gazdálkodhatsz:

1) Tervezett felvenni kívánt hitelösszeged: ________________ Ft
2) Tervezett futamidő: ________________ év
3) Havonta vállalt megtakarításod, melyhez bármikor hozzáférhetsz, ha kell*: ___________________ Ft
4) A havi megtakarított összegtől függetlenül folyamatosan a számlán tartott pénz, melyhez bármikor hozzáférhetsz, ha kell*: ________________ Ft

* = a pénzkivétel bármikor lehetséges, mert ez nem betétlekötés, vagy egyéb fedezet, de a kivett pénz értelemszerűen nem dolgozik tovább

A végére hagytam, hogy ajándékot kaphatsz!

Arra gondoltam, biztosan mi is hibáztunk abban, hogy nem sikerült megértetnünk ezzel az ügyféllel, hogy ha meg tud takarítani, akkor mennyire jó is ez a hitel.

Ezért most szeretnék segítséget kérni Tőled! Kérlek, ezen a héten vasárnapig (2011. április 17.) írd meg nekem, ha van ötleted, hogy az Olcsóhitelt.hu oldalon reklámozott, a megtakarításért cserébe futamidő rövidítést alkalmazó jelzáloghitelnél melyek azok a haszonérvek, melyek Számodra tisztán, világosan érthetők! Azt is megírhatod, ha valami nem tetszett az Olcsóhitelt.hu oldalon, amikor először találkoztál vele és Te mit láttál volna szívesen helyette!

A segítséget természetesen honorálom! Az április 18-i héten összeülünk a kollégáimmal és kiértékeljük a válaszokat, ötleteket, majd a legjobbnak ítélt 5 db ötlet, javaslat gazdáinak ajándékot küldünk: egy levélbontóból és egy napelemes zsebszámológépből, egy tollból és névjegykártyatartóból álló szettet. A díjazottakat e-mailben értesítjük a postai kiküldés előtt.


Köszönöm a figyelmed és kellemes napot kívánok Neked!

"...megtudom, hogy a vízfejű szervezettől azért nem fog velem senki sem szóbaállni, mert ez nemzetközi standard az Allianznál. Egyszerűen elképzelhetetlen számomra ez a merevség, hogy soha semmilyen kivételkezelés nem lehetséges..."

Nem is meséltem. Az allianzos sztori aztán folytatódott a bejegyzés után is. Én nem hagytam magam.

A PSZÁF azonban nem segített, kikosarazott azzal, hogy mindazt az összes problémát, amit a levelemben jeleztem, a PSZÁF törvényi felhatalmazás híján nem vizsgálja.

Aha. Szóval itt tart a fogyasztóvédelem. Hát kérem szépen, vagy a törvény rossz, vagy a PSZÁF értelmezi azt rosszul. Mindegy, nem rugózom rajta, van épp elég bajom.

No de! Levél érkezik az Allianztól, ezúttal papír alapon, hogy tördelve a kezüket, de nem tudnak mőst mondani, mint eddig. Felhívom a hölgyet, aki a levelet írta. Fél órán át győzködöm, hogy értse már meg, hogy ez az egész, amit az Allianz csinált, ez nem volt normális dolog. Itt most nem a konkrét szála a lényeg az ügynek, ahol tartunk, hanem az egész ügy maga és hogy idáig egyáltalán el kellett jutnom.

Nosza, a hölgyike felírja újra, amit mondok, hogy utánanéz. Mondom neki, ha van értelme, csinálja.

Rá pár napra hív, hogy akkor lenne egy vezető hölgy, aki beszélne velem. Nosza, fellelkesülök, hogy hátha a vízfejű szervezettől ébredt fel valaki végre, de aztán lelomboz, hogy az ügyfélkapcsolat vezetője. Nem a személlyel van a baj, hanem a poszttal, hiszen az Allianz nem dönt ügyfélszolgálati szinten és nekem a döntéssel volt a problémám.

Mondom a hölgynek, van értelme elmennem? Mondja, hogy szerinte mindenképpen!

Hát jó. Megegyezünk egy időpontban, elmegyek. Jó sokat kések sajnos, de ők se jönnek egyből, végül leülünk, hogy van egy negyedórájuk. (Háromnegyed lett belőle.)

Bemutatkozunk, két hölgy ül velem szemben, rém kedvesek, s egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat. De én is. Megtudom, hogy a vízfejű szervezettől azért nem fog velem senki sem szóbaállni, mert ez nemzetközi standard az Allianznál.

Egyszerűen elképzelhetetlen számomra ez a merevség, hogy soha semmilyen kivételkezelés nem lehetséges. A vízfejű szervezet éppolyan elérhetetlen, mintha Orwell 1984-ében lennénk. Csak van és dönt az eleféántcsonttoronyban. És nincs semmilyen közvetlen kapcsolata, visszajelzése, tapasztalata. Egy se! Hogy mégis..., valami kapcsolat, közvetlen élmény legyen egy ügyfél/partnertalálkozóról, amelyek szerintem nagyon tanulságosak sokszor. Semmi. Meghoz egy döntést és kész! Őt ne zavarják és meg ne kérdőjelezzék a kompetenciáját, mert még meg is sértődik!

A vezető hölgy nagyon elszánt. Azt mondja, ő is forradalmár alkat. Noha ez nem látszott kívülről, de a levelem nagyon komoly szinteket megjárt a biztosítón belül és voltak következményei. Mondom neki, nem nagyon látom, mert amikor vezérigazgató-helyettes szintig eljutott, ott sem változott a döntés, tehát kintről mindenki egyetértett.

Azzal is próbálkozik a vezető, hogy egy kárszakértő biztosan találna kockázatot a pénzügyi közvetítésben is. Mondom neki, persze, egy szakértő elméletben igen. Az élet, a gyakorlat azonban ezt nem igazolja a 13 évünk alatt és épp ezért a törvényalkotó is túl szigorú törvényt alkotott.

Mondom a hölgyeknek, hogy nem hitelt, de még csak nem is lakásbiztosítást kértem a putrisor végén, ahol még talán megérteném az elutasítást, hanem én üzleti ügyfél vagyok. Ráadásul ha én a 13 éves probléma nélküli múltammal vissza lettem utasítva, akkor el sem merem képzelni, mit kaphat náluk egy most induló vállalkozás. De ezt már nem beszéljük tovább.

Elválunk azzal, hogy tudjuk, hogy már nem lehet üzlet, de becsületből mégiscsak adnak egy árajánlatot egy hét múlva.

Egy hét helyett egy hónap múlva, de megkaptam. Ha van más allianzos biztosításom, akkor évi 250 ezer forint a díja a pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosításnak.

Megköszönöm nekik levélben és elválunk azzal, hogy a legjobbakat kívánjuk egymásnak.

Ui.: közben a PSZÁF nem válaszolt a Grawe beadványomra, melyben azt panaszoltam, hogy a biztosító a nyilvánosan meghirdetett ügyfélszolgálati e-mail címére többször küldött levélre éppúgy nem válaszolt, mint a papír alapú levélre. Van egy tippem. A felügyelet erre is azt fogja mondani, hogy ez nem ütközik a törvény szerinti felhatalmazásban általa vizsgálandó esetek körébe. Puff!

Előzmény: Pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítás: az Allianz szörnyű, a Groupama drága - a legjobb a Chartis!

"...semmire sem készültünk ennyire tudatosan, mint erre a váltásra, melyben az eddigi bankszámla és bankkártya, illetve hitelkártya közvetítés mellett jelzáloghitel közvetítésre is adtuk a fejünket. De nem nagyon volt más választásunk..."

A Bankkártya.hu, illetve rövid elődje 1998-ban egy teljesen más közegben indult el útjára, mint ami ma körülvesz minket. Az internetes bankkártya információkat csak kiegészítő jellegűnek gondoltam - bár már akkor is fontosnak -, mellette telefonos információs rendszert is terveztem, melyben az ügyfelek a telefon nyomógombjainak segítségével hallgatják meg az információkat. Kész is volt a menürendszer, az akkori Pannon a megkeresésünkre berendezett egy demo boxot, amelybe nyomtam is fel az infókat szép számmal. Elsők voltunk náluk ezzel az ötlettel. Később az Első Pesti Telefontársaság vezetékes budapesti számon felhívható számmezejében valósítottuk meg a rendszert, ahol szintén elsők voltunk. Az EPT már a számla melletti lakossági hírlevelében is lehozta a hírt, hogy indulnak a telefonos menürendszerrel - azaz velünk -, mely aztán végül mégsem indult el.

Így maradt az internet, kicsit kesernyésen. Akkoriban még a többségnek nem volt az otthonában internet, ha hozzáfért, az a munkahelyén történt, ha meg mégis otthon, akkor betárcsázós modem várta és a 100 forintos Matáv-éjszakák. A bankoknak még vagy nem volt honlapjuk, vagy sok helyen azt a webmester saját maga csinálta, design és különösebb koncepció nélkül és a webmesternek lehetett írni az internetről, ha a bankkal akartunk levelezni (pl. Mezőbank, Általános Értékforgalmi Bank, stb.). Hirdetmények még egyáltalán nem voltak a weben, a posta is csak nagy nehezen adta oda elektronikusan azt a postahivatal állományát, mely nekünk kellett a bankkártya elfogadóhelyekhez, hiszen a posta már akkor is jelentős önálló elfogadóhelynek számított az országban.

Aztán szép lassan beért az elektronikus világ, főleg, hogy napjainkban már tényleges mobil forradalom zajlik, az okostelefonok lassan mindenki zsebében ott vannak, így kézben a net. És ez sokaknak elég is a számítógép monitor helyett. Létrejöttek különféle honlapok, a legkülönfélébbek, ma már szinte nincs olyan, hogy valami nincs kint az interneten. Ha bármit meg akarok tudni, ott a Google, a Wikipédia, ha egy videó érdekel, ott a Youtube, a Facebookon meg éljük a virtuális közösségi életünket.

A sokféle honlapok között, melyek az elmúlt bő tíz évben elindultak, ott volt természetesen a pénzügyi szektor is. Eleinte számoltuk, mikor éri el a felét azon bankok aránya, akik már rendelkeznek honlappal. Végül már azt mértük, ki az, akinek még mindig nincs. Elindultak mindenféle pénzügyi tematikájú portálok, befektetés, adózás, hitelek és még megszámlálhatatlan más témakörben.

De egy nem indult el, a bankkártya. Sőt, nincs a mai napig még egy bankkártya portál rajtunk kívül. Vannak itt-ott bankkártya témájú cikkek más portálokon, de kizárólag melléktermékként.

Pedig ma 9 millió bankkártya van forgalomban. Egy embernél két dolog biztos van: mobiltelefon és bankkártya. És közülük a mobiltelefon iparágra egész vállalkozások épültek. A bankkártyára egy sem. Csak legfeljebb mint kapcsolódó termékre.

Mi már 12 éve elkezdtük a bankkártya igénylések közvetítését. Az első fecske a Raiffeisen volt, aztán jött a CIB, majd később a Citibank, a K&H, az AXA és a Budapest Bank is. Évekig küzdöttünk a Cetelemmel, de végül feladtuk, s próbálkoztunk volna az OTP-vel is, de nevetséges 2-300 forintot ajánlottak egy számlaigénylésért, betéti kártyáért meg semmit. A magyarázat az volt, hogy ezt a hiteltanácsadók a hiteligénylések mellett intézik, egy kis plusz jutalékért. Ja? Mi meg ebből akartunk megélni.

Aztán szépen lassan rájöttünk, hogy - noha mindenkinek születik konkurenciája - nekünk miért nem jön. Mert bankkártyából és bankszámlából Magyarországon nem lehet pénzt csinálni. Sok pénzt meg aztán végképp nem. Viszont rengeteget lehet szívni az igen gyakran változó hirdetmények állandó elemzésével és a különféle elképesztő banki kedvezményrendszerek közös nevezőre hozásával. És ma Magyarországon kevesen szeretnek becsülettel dolgozni, sokkal inkább szeretnek hirtelen nagy pénzt akasztani. Persze lehetőleg kevés munkával.

No de sebaj! Mivel nekünk ez szívügyünk, hát megcsináltuk a Bankváltás.hu-t másfél éve. Ez akkor egy 10 éves álom volt. Rengeteget dolgoztunk rajta, mire sikerült közös nevezőre hozni a banki számlavezetési díjakat, ill. egyéb konstrukciókat, továbbá - főleg! - a rengeteg termékkapcsolatot, a csomagban eladott kedvezményeket. De sikerült. Egyetlen kedvezményt nem tudtunk csak megoldani úgy, hogy a többi kedvezménnyel is algoritmizálva működjön: a Budapest Banknál azt a megkülönböztetést, hogy ha nem volt legalább 1 saját ATM készpénzfelvétel egy hónapban a 2 ingyenesből, akkor egy idegen ATM készpénzfelvétel ingyenes helyette. Ezért ezt a csomag nevébe tettük bele, hogy az ügyfél már eleve így döntsön. Minden más kedvezményt tud kezelni a rendszer, de úgy, hogy nem varrtunk be bankokat, hanem maga az algoritmus kezeli. Tehát ha ráeresztünk holnap egy új banknál valami új olyan kedvezményt, melyhez hasonló valahol már van, akkor a rendszer fejlesztés nélkül automatikusan kezelni tudja.

Fú, ez baromi jó - gondoltuk. A PSZÁF, amely törvényben kötelezve lett a számlaválasztó megalkotására, még csak nem is válaszolt anno, mikor jelentkeztünk, hogy mi tudunk egy kész megoldást, még pénzt sem kérünk érte, csak a logójukat, hogy ez egy hiteles választó oldal és ők is ajánlják, sőt, még alkalmazkodunk a PSZÁF igényeihez is. Ugyanezzel megkerestük a GVH-t is, mely egészen addig sokat rugózott a banki ajánlatok összehasonlíthatatlanságán (is). Egészen elnökhelyettesi szintig jutottunk, de ott frankón az utcára dobtak minket.

Nem voltunk elkeseredettek. Azt mondtuk, akkor megcsináljuk kereskedelmi alapon. Dacolva azzal, hogy az internet ma arról szól, hogy regisztrációkat gyűjtsünk, ebből listákat építsünk, minden jelentkezőről még a lábméretét is kérjük el és szegmentálva bombázzuk ajánlatokkal és automatikus, személyre szabott névre szóló, tegezős és közvetlen hírlevelekkel, mi regisztráció nélkül és mindenféle bonyolult elágazás nélkül egyből a választó oldalra vezettük a főoldal látogatóit, ahonnan akár egy gombnyomással tudott a számára legkedvezőbb feltételekkel bankszámlát és bankkártyát választani, majd egyetlen gombnyomással ingyen elindítani az igénylést. Sajtóközleményt adtunk ki erről, publikáltuk ahol csak lehetett, én elmentem vele tévékbe, rádiókba is.

Volt látogatottsága az oldalnak. Napi több száz. Aztán amikor ezt a hatalmas munkát és folyamatos hirdetmény változás elemzést, (apró)pénzre kellett volna váltani az igénylések utáni jutalékkal, akkor azzal találtuk magunkat szembe, hogy csak a veszteségeket termeljük. Volt bank, ahová beküldtünk egy csomó igénylést, de egyikből sem lett ügyfél, így jutalék sem. A munkával így tavaly tavasszal leálltunk. Azóta kb. 3 reklamáció jött mindössze, tehát úgy tűnik, nem is nagyon hiányzik a bankváltási kultúra az országban. A legtöbb ügyfélnek jó annál a banknál, ahol van, még akkor is, ha megkopasztják.

Aztán jött az idétlen hitelintézeti törvény változás, mely alapjaiban újraszabályozta a pénzügyi szolgáltatás közvetítői piacot. Erről már írtam egy korábbi blogbejegyzésben, a felelősségbiztosításnál. Most csak azt emelném ki, hogy mi azon kevesek közé tartozunk, akik megkaptuk az engedélyt a folytatásra, igaz a törvény szerinti maximális 3 hónapot ülte az engedélyen a PSZÁF, még sürgetésre is.

És akkor belefogtunk valami egészen újba. Semmire sem készültünk ennyire tudatosan, mint erre a váltásra, melyben az eddigi bankszámla és bankkártya, illetve hitelkártya közvetítés mellett jelzáloghitel közvetítésre is adtuk a fejünket. De nem nagyon volt más választásunk, ha ki akarunk törni a jelenlegi pangásból, amelynek első számú oka a - legalábbis számunkra - elhibázott bankszámla+bankkártya, illetve hitelkártya jutalékstruktúra. Miközben a törvényi kötelezettség miatt személyesen be kell azonosítani az ügyfelet, aki internetes igénylés esetén az országban bárhol lehet, pár száz, esetenként pár ezer forintos jutalékot kapunk csak a bankoktól, melyekből Budapestről elindulva már a budaörsi Tesconál kifogy a benzin az autóból.

Norbi, az üzlettársam már a 2000-es évek közepén ösztökélt, hogy próbáljuk meg a hitelközvetítést. Akkor ellenálltam és kétségbeesetten próbáltam a bankkártya témában maradni, hiszen ahhoz értünk, abban jók és ismertek vagyunk és még konkurencia sincs. Pedig a hitelközvetítés egészen a válságig egyszerűen aranybánya volt. Nem csak hogy hitelképesebb volt a lakosság, de egy ügyleten a banktól több tízezer forintot is lehetett kapni, miközben még az ügyfelektől is kértek 2-3% jutalékot a hitelügyintézésért, ami több millánál szép kis summa. És messze nem dolgoztak annyival többet érte, mint mi egy bankszámláért és bankkártyáért, miközben egy bankkártyás ügyfél a hitellel ellentétben, - ami egyszer elfogy - akár örökre is a banknál maradhat és keresztértékesítéssel további sok új termék eladható neki anélkül, hogy új ügyfélre kelljen vadászni. Sőt, egy meglévő ügyfél hitelképessége is világosan látszik.

Hát most, 2011-ben már nem álltam ellent az üzlettársamnak, hiszen felismertem, hogy ha 10 év így telt, hogy sokat dolgoztunk, miközben a munkánkért nem kapjuk meg a piaci ellenértéket sem, akkor a következő 10 évben semmi jóra nem számíthatunk, főleg hogy a bankellenes lett a közhangulat, amiben a válság mellett azért szerepe van a mostani kormánynak is, no meg a bankadótól sem várok semmi jót, hiszen Matolcsy épp tegnap jelentette be, hogy még három évig is kitolják a bankadót. Ha a mértéke marad, akkor szerintem a bankok megtizedelődnek, és nagy nevű bankok vonulhatnak ki Magyarországról, ami egy szabad piacon borzasztóan rossz üzenet a pénzügyi szektor részéről. Hiszen lehet utálni a bankokat, de bankok nélkül kérem, nincs gazdaság!

Ezért a Bankkártya.hu-nál megalkottunk valami újat, az Olcsóhitelt.hu-t, mely kezdetben - pilotként - az első szerződött partnerünk, a Budapest Bank Egyenlítő Hitelére épül. Én ebben a termékben nagyon hiszek, annak ellenére, hogy volt olyan konkurenciánk is, aki felhívott, hogy ő már 10 éve ezt csinálja és nagyon ért ehhez, de higgyem el, hogy az Egyenlítő Hitelt nem lehet eladni.

Hát én nem így gondolom. Azonban mind arra az értékesítési módszerre, mellyel egy hitelt úgy próbálunk eladni, mint egy pöttyös labdát, mind pedig magára az Egyenlítő Hitelre kétségkívül bizonyítás vár. Mi megadtuk erre az esélyt és bárkinek szívesen elmagyarázzuk a hitel előnyeit, de erőszakoskodni és a hitelközvetítésért pénzt kérni az ügyféltől biztos nem fogunk.

Mi akkor is jó terméknek fogjuk tartani az Egyenlítőt, ha nem leszünk benne sikeresek. Mert ahhoz, hogy ebben az ügyfelek felismerjék a számukra biztosított előnyöket, legelőször is az szükséges, ami egy sokkal nagyobb bankszámla és bankkártya választó tömeghez is abszolút kéne: pénzügyi kultúra és sok-sok tudatos fogyasztó.

http://www.olcsohitelt.hu

"...Mégis azért tettem be a sztorit a Bankblogba, hogy (ha már ebben az iparágban dolgozom) felhívjam a bankos HR-esek figyelmét arra, hogy nem kell elfogadni ezt a társadalmi jelenséget..."

Érdekes blogbejegyzést kaptam. A blog írója - aki a kommentek szerint néha méltánytalanul osztja a nőket - azt panaszolja, hogy egy bankfiókban (tulajdonképpen mindegy is, hogy melyikben) egy plázacica ült vele szemben és nemcsak hanyagul dolgozott, hanem még megsértődős és flegma is volt.

Mindjárt adom a linket és el lehet olvasni a sztorit, de előtte annyit hadd mondjak, szerintem ez nem a bankok, hanem a társadalom problémája, ezáltal nyilván a bankszférában is megjelenik. Mindegyikünk fiatal korában voltak olyan kortársaink, akik nem illeszkedtek a korabeli "fősodorhoz", hanem még a mi értékrendünkkel is elítélendők voltak. Az egy másik kérdés, hogy maga a "fősodor" is sokat romlott az elmúlt évtizedekben, amelynek eredménye az lett, hogy a kulturált, intelligens ügyfélkiszolgáló viselkedés, mint az ügyfélelégedettség egyik tényezője, egyszerűen fejletlen a magyar társadalomban.

Mégis azért tettem be a sztorit a Bankblogba, hogy (ha már ebben az iparágban dolgozom) felhívjam a bankos HR-esek figyelmét arra, hogy nem kell elfogadni ezt a társadalmi jelenséget, s a munkaerő felvételnél igenis szűrni kéne arra, hogy az eleve frusztrált, alulmotívált, könnyen megsértődős, hatalmas önérzettel rendelkező, a munkát csak kényszerből elfogadó (stb.-stb.) munkaerőt bizony NEM KELL felvenni, mert annak ez az eredménye. Gondoljuk csak meg, ez most csak egy sztori, de ez a leányzó vajon mennyi keserűséget okoz más ügyfeleknek is...

Én nem tudom, a Tescóban hogy veszik fel a pénztárosokat, de kell hogy legyen valamilyen szűrőjük erre, mert évek óta figyelem, hogy az összes pénztáros kedves, jófej, tök jókat lehet beszélgetni velük, veszik a lapot. Még eddig egy sorból kilógó pénztárossal sem találkoztam, pedig gyakran vásárolok ott. Holott azt hiszem, a Tesco pénztárosi fizetés nem egy vonzó életpálya.

És mégis. Ezek az emberek egyszerűen kedvesek.

Nos, lehetne erre szűrni egy bankfiókban is...

Dőljetek hátra. Íme a blogbejegyzés:

http://plastik.hu/2011/02/03/libak/

...különösen jó hangulatúra sikeredett az adás, [...] egy hallgató pedig emlékezett arra, hogy a múltkor még nem volt meg az érintésmentes fizetésre alkalmas PayPass karórám...

Ács Gáborral már nem először bankkártyázunk együtt a Budapest környékén (az interneten meg bárhol) fogható Radio Cafén (FM 98,6 MHz). Ma azonban különösen jó hangulatúra sikeredett az adás. Elmeséltem, hogy is kerültem pont a bankkártya témára a fiatalkori útkereséseim közepette, egy hallgató pedig emlékezett arra, hogy a múltkor még nem volt meg az érintésmentes fizetésre alkalmas PayPass karórám.

A műsorban Gábor nem győzte csodálni a számkijelzős-nyomógombos bankkártyát, aminek demo változatát annak kapcsán vittem be, hogy a Visa tegnapelőtti sajtótájékoztatóján Kiss Ede, a magyarországi vezető is beszélt arról, hogy ezek a kártyák hamarosan megjelenhetnek a magyar piacon. Erről itt írtam a Bankkártya.hu-n:

http://www.bankkartya.hu/?cikk=8034

Megint annyi kérdés jött, hogy Gáborral megállapodtunk arról, két hét múlva találkozunk újra, a már régóta várt társmárka kártyák témával. Bár ez csúszni fog egyéb elfoglaltságaim miatt, mert előtte frissíteni kell az adatbázist hozzá, de meglesz! :)

Ő pedig Gábor és ez a műsora:

Na ez nagyon jó, Bajor Imre nagyot alakított! (Hozzáteszem, a bankokkal kapcsolatos viccek, kabaréjelenetek rendkívül ritkák, úgyhogy ez különösen is értékessé teszi.) De amúgy is.

Meg lehet próbálni nevetés nélkül végighallgatni... csak minek. :)

"...az viszont utólag megmásíthatatlan tény: a felügyelet döntése - betétbiztosítási szempontból - a fogyasztók számára kedvezőtlen, az állam számára viszont kedvező volt..."

Érdekes dolog történt az új évre virradóra. Viszonylagos csendben megszűnt a 2008. ősze óta érvényes korlátlan garancia a magyarországi lakossági betétekre. 2011. január 1-től életbe lépett az Európai Unió betétbiztosítási direktívája: ettől az időponttól kezdve a korábbi 50 ezer helyett 100 ezer euróig biztosítja az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) a hitelintézetekben elhelyezett lakossági megtakarításokat, ugyanakkor az OBA értékhatára feletti állami garancia megszűnt.

Ugyanakkor a PSZÁF felügyeleti biztost rendelt ki a Jógazda Takarékszövetkezethez 2010. december 28-án. Az egy keddi nap volt. Utána volt még három munkanap az évből, majd jött az Újév és a hozzá kapcsolódó hétvége.

Aztán 2011. január 3-án a PSZÁF visszavonta a takarékszövetkezet működési engedélyét, és kezdeményezte a felszámolását. Az MTI hír szerint a takarékpénztár sorsát vélhetően az pecsételte meg, hogy a felügyeleti biztos kirendelése után erőteljes betétkivonás kezdődött, így veszélybe került a fizetőképessége. A távirati iroda gyorsan megnyugtató információkat is közöl: értesülései szerint főként nagybetétesek vették ki a pénzüket, ebből következően a biztosított betétek között alig van olyan, amelynek összege meghaladja a kártalanítási értékhatárt.

Hmmm... Szerintem egy is több annál, mint amennyi lett volna, ha a PSZÁF (tudva a betétbiztosítási változásokat!) pár órával korábban, az előző munkanapon hozza meg a döntését az engedély visszavonásáról. Ekkor ugyanis még a régi szabályok vonatkoztak volna a betétesekre, így nem "alig", hanem egyáltalán nem lett volna olyan, akinek betétösszege meghaladja a biztosítási értékhatárt.

Az összeesküvés-elméleteket kedvelők máris szövögethetik elméleteiket, mindenesetre egy dolog tény. A PSZÁF fogyasztóvédelmi szervezet, a pénzpiacon a fogyasztók jogait, érdekeit védi. Ugyanakkor a nevében is benne van: állami.

És ez a két érdek bizony éppen ütközött a Jógazda Takarékszövetkezetnél!

Nem tudhatjuk, mi befolyásolta a PSZÁF döntéshozóit. Mikor, milyen információk kerültek eléjük, mennyire gyorsan tudták követni az eseményeket, s a fájó döntést meghozni. Nem tudhatjuk, tehet-e bárki arról, hogy a felügyelet csak január 3-án hozta meg döntését.

Az viszont utólag megmásíthatatlan tény: a felügyelet döntése - betétbiztosítási szempontból - a fogyasztók számára kedvezőtlen, az állam számára viszont kedvező volt...

"...a jelenlegi módon működtetett felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer egészen biztosan fenntarthatatlan lesz, márpedig a kormány most felszámolja a 13 éve elindult öngondoskodást, ami az egyik fájdalomcsillapító lehetett volna az állami tb későbbi, egyre súlyosabb problémáira!"

Én nagy öngondoskodás párti vagyok, magamtól léptem át a magánnyugdíjpénztárba 1998-ban, ráadásul mindenféle politizálástól mentesen mondom, hogy nem hiszek a politikusokban, akármilyen oldalon vannak is, márpedig a nyugdíj mindig is politikai kérdés volt és az is marad. Tehát feltétel nélkül az állami nyugdíjban sem bízom emiatt.

A fentiek alapján nekem nem lenne kérdés a maradás a magánnyugdíjpénztárban, azonban a magánnyugdíjpénztárban maradók a tb nyugdíjra nem szereznek jogosultságot 2011. december 1-től, ami már erős mérlegelés elé állítja az embert.

Lássuk a tényeket!

A társadalom elöregedése nem csak magyar probléma, egész Európára jellemző. Már évekkel ezelőtt hallottam, hogy pl. Angliában a 70 éves nyugdíjkorhatár bevezetését pedzegették. Amikor az osztrák barátnőmet kérdeztem jó pár éve, akik tök jó életszínvonalon élnek a férjével és a gyerekkel, hogy mikor jön a következő gyerek, akkor azt mondta, nem vállalnak többet. Erre azt mondtam neki, pedig nálatok aztán tényleg minden feltétel megvan hozzá: fiatalok vagytok, jól éltek, mindenetek megvan. Ez csak egy mintavétel, de rajtuk kívül még sokan döntenek így egész Európában, tehát nem magyar problémával függ össze és nem a rossz magyar életszínvonallal.

A társadalom súlyosan öregszik, ez köztudott. A Világbank szerint most 74 év a várható élettartam Magyarországon:
http://www.google.com/publicdata?ds=wb-wdi&met=sp_dyn_le00_in&idim=country:HUN&dl=hu&hl=hu&q=v%C3%A1rhat%C3%B3+%C3%A9lettartam+magyarorsz%C3%A1g
Ha ezt összeveted a KSH adatai alapján készített magyar korfával, akkor láthatod, hogy az elöregedés valós veszély:
http://termtud.akg.hu/okt/10/2/korfa.gif

Jelen pillanatban 100 foglalkoztatottra 38 nyugdíjas jut, a most pályakezdők nyugdíjas éveire ez a szám már 81 lesz a Nyugdíj- és Idősügyi Kerekasztal számára készült becslés szerint!!! Érdemes elolvasni az elemzésüket: http://www.mtakti.hu/file/download/nyika/jelentes_hu.pdf

Vagyis ez azt jelenti, hogy a jelenlegi módon működtetett felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer egészen biztosan fenntarthatatlan lesz, márpedig a kormány most felszámolja a 13 éve elindult öngondoskodást, ami az egyik fájdalomcsillapító lehetett volna az állami tb későbbi, egyre súlyosabb problémáira!

Mit lehet majd tenni a jelenlegi állami nyugdíjrendszerrel? Négy megoldás van, esetleg ezek kombinációja:

- több aktív korút kell bevonni a nyugdíjjárulék fizetők közé. Ha most bevezetnének jelentős, a gyermekvállalási kedv növelésére irányuló intézkedéseket (vagy plusz adókat a gyerekkel nem rendelkezők, ill. egy gyerekesek számára), akkor is csak 20 év múlva jelennének meg ezek a járulékfizetők. Ilyen intézkedések azonban nincsenek.
Lehet még számtalan kínait telepíteni Magyarországra, :) vagy nem tudom, mi a megoldás még.

- növelik a nyugdíjkorhatárt. Ez már kétszer megtörtént a rendszerváltás óta, tehát a jövőbeni kormányok egyik fegyvere lesz, ez egész biztos.

- növelik a nyugdíjjárulékot. Ez most pont csökkenőben van, de a következő 20-40 évben ma még megjósolhatatlan a sorsa. További csökkenést mindenesetre én nem valószínűsítek.

- csökkentik a nyugdíjakat. Ez csak elvi alternatíva, mert kérdés, melyik kormány vállalná fel, főleg a megszorításoknál rendre az ellenzékre szavazó Magyarországon.

Mindenesetre az biztos, hogy az állami nyugdíj hosszú távon egyáltalán nem lesz olyan biztonságos, mint azt most sejtetik. Ráadásul a felosztó-kirovó rendszerben bevezetett egyéni számla nem fog valódi fedezetet tartalmazni, csak egy könyvelt adat lesz, hiszen a rendszerbe került pénzt a folyó kiadásokra elköltik, ez így működik és épp a hiányok miatt kell most a magánnyugdíj vagyon. És később a mindenkori politikusok ezt az egyéni számlát - a társadalom fokozatos elöregedése függvényében - bárhogy változtathatják, bármilyen módon alakíthatják, nincs semmilyen garancia, hogy minden úgy marad, ahogy az éppen most van, mert ez így fenntarthatatlan lesz!

A magánnyugdíjpénztárakban ellenben megvan a pénz az egyéni számlákon, s az a pénztártagé lesz, ha úgy dönt, hogy marad. És ha mégis történne vele valami, a gyerekek öröklik a pénzt, míg az állami nyugdíjnál ez csak a házastársra lesz igaz. Ez elvált szülőknél lehet mérlegelés tárgya, akik a gyerekre hagynák a nyugdíjukat a házastárs hiányában.

Apám - és sok más pasi - példája van előttem: egész életében fizette a tb-t és 3 évig élvezte a nyugdíjat. Ezt nem akarom.

Ezek súlyos érvek az állami nyugdíj ellen. De ennek ellenére is mérlegeltem, hogy visszalépjek-e, pusztán a szolgálati idő megszerzése érdekében.

Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy melyikkel kapok több nyugdíjat, az állami vagy a magánnyugdíjjal?

Aztán amikor utánanéztem, rájöttem, a kérdést nem így kell feltenni, hanem úgy, hogy meddig tart ki nekem a magánnyugdíjpénztári pénzem, hiszen azt akár egy összegben is felvehetem nyugdíjba vonuláskor, vagy kérhetek havi járadékfizetést, amíg el nem fogy. És ezáltal kaphatok ugyanannyi pénzt, mint az állami nyugdíj, a kérdés csak az, meddig elég ez, meddig futja a pénzemből?

Van egy kalkulátor, mely eléggé alapos. Persze magánnyugdíjpénztár csinálta, de a számolásban szerintem korrekt. Ezzel és az adózóna.hu állami nyugdíj számító programjával, valamint mindenki személyes magánnyugdíjpénztári vagyona ismeretében ki lehet számítani, hogy a jelenlegi, 2010-es bére alapján mekkora nyugdíjat kapna majd a tb-től, ha átlép és ha meg nem lép át, akkor ez a pénz a magánnyugdíjpénztártól mennyi időre elég.

Íme:
Tisztán állami nyugdíj: http://adozona.hu/kalkulator_nyugdij.aspx
Magánnyugdíjpénztári és a megszerzett szolgálati évekre járó állami nyugdíj: http://www.xn--magnnyugdj-u4a4m.com/kalkulator/calc.php

Próbából a fizetésem - széles körű, a minimálbér és bruttó 400.000 Ft közötti változtatása - modellezésével nagyjából 75 és 81 éves korom köztig elég a magánnyugdíjam (65 éves koromtól kezdett folyósítással). Mivel a várható élettartam 74 év, ha úgy vesszük, ez elég lesz életem végéig. Ha viszont előbb meghalok, a gyerekem megkapja a pénzem, nem vész el.

De mi lesz, ha túlélem a magánnyugdíjpénztár járandóságot?

A tb-től akkor is kapok állami nyugdíjat életem végéig, ha a magánnyugdíjpénztári vagyonom elfogyott. Ez azonban nem sok, a szolgálati idővel időarányosan (20-40 szolgálati év között, legalább 20 évnek meg kell lennie, az alatt semmilyen nyugdíj nem jár) a bruttó pénzem 24,40-48,80%-át kapom magánnyugdíjpénztáraként és 33-66%-át akkor ha csak a tb-ben vagyok.

Akik most visszalépnek az állami rendszerbe, azok a mostani szabályok szerint végig államinak számítanak majd, azaz a szolgálati idő rendesen növekszik, és a végén eléri a bruttó bér 66%-át.

Akik most a magánnyugdíjpénztárban maradnak, azok (legrosszabb esetben örökre, legjobb esetben egy következő kormány megsemmisítő vagy kompenzáló intézkedéséig) elveszíthetik az állami nyugdíjra való jogosultságukat 2011. december 1-től. A legrosszabb eshetőségre felkészülve ez azt jelenti, hogy attól kezdve megáll a szolgálati idő számítása, tehát a pénztártag nyugdíjkorhatáráig csak a bruttó bér eddig elért %-ával lehet kalkulálni.

Az alábbi táblázatban az első oszlop a szolgálati idő, a második a tisztán állami nyugdíjból a bruttó bér alapján ezzel a százalékkal kapott nyugdíj, mellette ugyanez a magánnyugdíjpénztári tagság esetén az állami nyugdíjból a bruttó bér alapján ezzel a százalékkal kapott nyugdíj. (Utóbbi esetben az államihoz képest mért különbséget a magánnyugdíjpénztár adja oda.)

Mivel a magánnyugdíjpénztárban maradás esetén a 2011. december 1-jén megálló állami nyugdíjhoz elismert szolgálati idő miatt a fiatalabbaknak jelentős összeg esik ki (hiszen a % a szolgálati idővel arányban nő), ezért azt vagy "le kell nyelni", vagy addig pótlólagosan takarékoskodni kell a kieső nyugdíj pótlására, vagy pedig a magánnyugdíjpénztártól kapott nyugdíjat kell "hamarabb" felélni változatlan életszínvonal mellett.

Ha a legrosszabb esetet feltételezzük, vagyis a jelenlegi szabályozás végleges fennmaradását, akkor kevéssé (=nem) éri meg a magánnyugdíjpénztárban maradni, ha egyáltalán nincs meg a 20 év szolgálati idő 2011. december 1-re!

Ha azonban a 20 év megvan, akkor az biztos, hogy ha a magánnyugdíjpénztári vagyon elfogy, az államtól az elismert szolgálati idő szerinti %-kal a bruttó bérből kiszámolt nyugdíj a pénztártag élete végéig folyósításra kerül!!!

Mindez tehát a legrosszabb feltételezés szerinti számítás, vagyis a szolgálati idő 2011. december 1.től történő megszüntetése esetén igaz! Ha akár a jelenlegi, akár egy későbbi kormány változtat a magánnyugdíjpénztárban maradók helyzetén, vagy/és a jelenlegi nyugdíjszabályokon, akkor ennél csak kedvezőbb lehet a helyzet! Aki viszont visszalép az állami nyugdíjpénztárba, az valószínűleg nem tudhatja majd újra magáének a most átadott nyugdíj-megtakarítást, még akkor sem, ha egy későbbi kormány kompenzálja majd a jelenlegi intézkedéseket.

Ez megnehezíti a döntést. Ahogy az is, hogy a társadalom elöregedése miatti állami nyugdíjkompenzációs lépések, amikről az elején írtam, még nem láthatók előre, de biztosan lesznek!

ÖSSZEFOGLALVA:

- az állami nyugdíjba történő visszalépés előnyei:
- szolgálati idő folytatódik,
- a teljes nyugdíj a teljes élethosszra jár

- a magánnyugdíjban maradás előnyei:
- az eddig felhalmozott saját pénz nem vész el
- örökölhető marad halál esetén
- kiszámíthatóan jár, nem függ a politikusoktól és a társadalom elöregedésétől.

A kettő között dönteni nehéz döntés, amit mindenkinek saját magának kell meghoznia saját helyzete és a kockázatok ismeretében, így én nem is akarom megmondani, hogy ki menjen és ki maradjon.

Egy biztos: a nyugdíj melletti, nyugdíj célú takarékoskodást mindenképpen ajánlom a jövőben, tehát az öngondoskodást és a több lábon állást! A visszalépés esetén a társadalom öregedése miatti nyugdíjbizonytalanság ellensúlyozására, a magánnyugdíjpénztár esetén pedig a kieső szolgálati idő pótlására. Az adókedvezményeket figyelembe véve az önkéntes nyugdíjpénztárak és a NYESZ (nyugdíj-előtakarékossági számla) nyújthatnak erre megoldást, ezeket ugyanis adókedvezménnyel támogatja az állam, ami talált plusz pénz. Érdemes!!! (Ugyanakkor míg a magánnyugdíjpénztárak mögött van garancia alap csődbemenetel ellen, azok nem dőlhetnek be, addig az önkéntes pénztárak mögött nincs semmilyen garancia. Info: http://www.oba.hu/index.php?m=article&aid=4 )

"... nemrég megyek be a fiókba, hogy adatváltozást jelentsek be, mire mondja az ügyintéző, hogy ne is jelentsek be adatot, mert a számlát megszüntették. Mondom: mi van? Most kaptam számlakivonatot! Mondja az ügyintéző, hogy igen-igen, de gyakran mínuszba megy a számla a havidíjjal, nem is használom. Ezért megszüntetésre küldték a központnak. Eláll a szavam. 18 éve vagyok ügyfél. Ha mást nem is, a havidíjat fizetem nekik. Meg sem fordul a fejükben, hogy inkább aktívabb bankolásra ösztönözzenek?..."

Egy kedves kis takarékszövetkezeti fiók valahol Budapesten. 1992 óta vezetem náluk az egyik számlámat, a 16-ból ők a  másodikak, ahol számlát nyitottam. A számlanyitást az indukálta, hogy (kinek mi a hobbija, ugye) takarékcsekkre vágytam az akkor még igen fejletlen bankkártyapiacon. A takarékcsekket a postákon lehetett használni, már nem is emlékszem, talán csekkenként 50 ezer forintig.

Aztán nem sokkal utána a takarékcsekk megszűnt, kaptam helyette bankkártyát. Az elmúlt kb. 10 évben azonban semmilyen változás nem történt. Máig nincs internetbankjuk, és a bankkártyának csak annyi lehet a napi limitje, amennyi munkabér érkezik rá havonta.

Talán tavalyelőtt felvettem a kapcsolatot a központtal internetbank és bankkártya limit ügyben. Azt az ígéretet kaptam, hogy hamarosan lesz internetbank, a bankkártyán pedig állítható limit. Egyik sem történt meg. Talán tavaly azt mondták a fiókban, össze fognak olvadni valami másik takarékszövetkezettel. Aztán se összeolvadás, se fejlesztés nem történt, minden maradt a régiben.

Nem is használtam ezt a számlámat a múltban (így mire?), de a számlavezetési díjat azért átutaltam rá, még ha néha késtem is, és ezért néha mínuszba ment a számla.

Amiért mégis kedves volt nekem ez a takarékszövetkezet, hogy ismertek. Az egyetlen hely volt, ahol ha csak 1-2 évente mentem is be, akkor is tudták a nevemet, megismertek, nyilván a kisebb ügyfélszám miatt. Jó érzés, ha így bánnak az emberrel. (Apropó, még 10 éve az OTP bevezette, hogy saját kártyái esetében a nevén szólította a saját ATM hálózat a kártyabirtokost, aztán ezt gyorsan megszüntették. Nem is értem, miért. Talán valami rossz fiú nyekereghetett adatvédelmileg...).

De másképp is családias a hangulat ott. A takarékszövetkezet fióki munkatársai máig saját maguk nyomtatják, kézzel hajtogatják és borítékolják a számlakivonatokat, továbbá ők teszik rá a bélyeget is, és viszik postára. Megható, nem?

No, nemrég megyek be a fiókba, hogy adatváltozást jelentsek be, mire mondja az ügyintéző, hogy ne is jelentsek be adatot, mert a számlát megszüntették. Mondom: mi van? Most kaptam számlakivonatot! Mondja az ügyintéző, hogy igen-igen, de gyakran mínuszba megy a számla a havidíjjal, nem is használom. Ezért megszüntetésre küldték a központnak. Eláll a szavam. 18 éve vagyok ügyfél. Ha mást nem is, a havidíjat fizetem nekik. Meg sem fordul a fejükben, hogy inkább aktívabb bankolásra ösztönözzenek?

Mondom a hölgynek, hogy persze hogy nem használom, hát mit csináljak egy munkabértől függő limitű kártyával, amikor a béremet nem oda utalom, és különben is, évek óta várok az internetbankra. A hölgy füle mellett azonban elmennek ezek a kifogások, tisztán látszik, hogy egy szimpla ügyintéző, de az értékesítéshez, az ügyfélbarátsághoz, a marketinghez gőze nincs. Ha ilyenek a front office munkatársak, akkor már értem azt a back office-t, ahol több mint 10 éve nincs fejlesztés bankkártya limit és internetbank ügyben.

Megy nekik a biznisz így is.

Kis megingás után (mégis 18 éves múlt és én saját akaratból még egyetlenegy számlát sem szüntettem meg, a munkámon túl valahogy érzelmileg is kötődöm hozzájuk) végül úgy döntök, hogy megszüntetem a számlát. A hölgy lefuttatja a számlazárást, én meg befizetem a befizetni valót és elválunk.

Én megyek tovább, ők pedig maradnak ott, ahová az évek során lesüllyedtek. A kényelembe, a "működik az üzlet így is" állapotba, a tespedtségbe.

Közben meg elmegy az élet mellettük...

"...akiket biztosan SENKINEK SEM AJÁNLOK nem csak pénzügyi szolgáltatás közvetítői, hanem semmilyen biztosításra sem, az az Allianz, a First Title, a Generali és a Grawe..."

Történt egyszer, hogy két, biztos választási vereségre álló párt olyan törvényt fogadott el, melyből kb. az az elhatározás világlik ki, hogy - mentendő amit csak lehet - majd ők megregulázzák a válságkiváltó hitelpiacot! Azonban dilettáns munkát végeztek. Nem csak a hitelközvetítést kötötték engedélyhez, hanem még a teljesen kockázatmentes sima bankszámla és betéti bankkártya értékesítést is, amit mi végzünk a Bankkartya.hu portálon. Dőljön hátra, és olvasson el egy amolyan igazán magyaros vonásokkal tarkított, keserédes történetet!

Ha nem lenne szakirányú diplomám, akkor állhatnék be a sorba vizsgázni a PSZÁF szakmailag nem teljesen korrekt tesztjeiből egy több tízezer forintos, bő egy hónapos határidejű képzés keretében, amelyben a feleletválasztós írásbeli vizsgára csak úgy mehetek, ha előtte beülök az iskolapadba (egy több tízezerbe kerülő, 3 napos gyorstalpaló képzésre) és pluszban várok még 3 hetet kötelezően, hogy "biztosan felkészülhessek". (Arról nem is szólva, hogy a PSZÁF a 2011. január 1-től a pénzügyi szolgáltatás közvetítő ügynökökre előírt, 9.000 Ft-ba kerülő hatósági vizsgát igen-igen kényelmesen intézi, decemberben, a finisben például egy hónapig egyetlen vizsga sincs.)

A magánszemély mellett magának a közvetítőt alkalmazó cégnek is kell engedélyt szereznie, de neki nem 2011. január 1-ig, hanem 2010. október 1-ig. Az engedély megadásának feltételéül kérnek tiszta erkölcsi bizonyítványt és három éves bizonyított szakirányú közvetítői múltat a cégvezetőtől, továbbá minimum évi 80-90 ezer forintos felelősségbiztosítást, amit megfejelnek évi 50 ezer forintos felügyeleti díjjal, mely összemérhető az évente keresett eddigi jutalékunkkal. Ja és még legalább két banktól előszerződés is kell, hogy ők aztán biztosan fognak velünk szerződést kötni, ha megkapjuk a PSZÁF engedélyt.

Emellett a politikusok azt is megszavazzák a törvényben, hogy a pénzügyi szolgáltatás közvetítők csak az addigi banki jutalék 80%-át kapják meg, a 20%-ot csak évek múlva fizetik ki, ha az adós jó adós lesz (ami nem a pénzügyi szolgáltatás közvetítő felelőssége). A törvény azt is megtiltja, hogy október 1-től az ügyféltől is lehessen jutalékot kérni (ezzel egyébként egyetértek).

A pénzügyi szolgáltatást közvetítő cégek döntő többsége ennek hatására kihull. A korábbi nyilvántartás (amikor még nem engedélyköteles volt a tevékenység, csak bejelentés-köteles) szerinti cégek mindössze 3,2%-ára zsugorodik a piaci szereplők száma.

A Bankkártya.hu-nál, mely már 13 éve közvetít problémamentesen, úgy döntünk, hogy beszállunk az újraszabályzott piacra. A partnerbankok - a PSZÁF szándéka ellenére - nem tájékoztatnak kellőképpen a változásokról (kivéve: AXA, K&H - de az OTP is ad például egy pár oldalas tájékoztatót, ám garantáltan későn), de egyetlen szabályt viszont betartanak: napra pontosan 2010. október 1-re felmondják a szerződést, ha nincs meg a PSZÁF engedély.

A piac kissé zavart és tanácstalan: még 2010. nyarán sincs semmilyen tájékoztatás, s a PSZÁF első engedélye is csak augusztus másodikán jelenik meg. Ezt követően a PSZÁF mondhatni nagyon kényelmesen bírálgat, néhány naponta 1-2 engedély születik csak meg, de az október elsejei határidőre azért összekapja magát a felügyelet: az utolsó héten átlag napi 40 feletti a kiadott engedélyek száma. Aztán október elsejétől ismét visszavesz a sebességből: két-három napi átlagban kb. 10, később csak néhány engedély születik. Pedig a jelek szerint bírna többet is.

Biztos azt gondolják az olvasók, hogy persze, mert október elsejére lement a nagy dömping, nincs is mit engedélyezni. Ez azonban nem így van, mert a Bankkártya Kft. 2010. október 13-án beadott PSZÁF engedély kérelmére - mely mindenben megfelel a törvényi előírásoknak, a beadás előtt külön egyeztettem az ügyfélszolgálattal - jelen sorok írásakor, 2010. január 4-én még mindig semmilyen válasz nincs, annak ellenére, hogy a PSZÁF illetékes munkatársa már hetekkel ezelőtt kétszer is a "következő" hetet ígérte az engedélyre, még novemberben. Míg a PSZÁF kényelmesen ül a babérjain, addig a közvetítő malmozik, s azt számolja, a hatóság kényelmes (a határidő 90 nap) bírálgatása alatt mennyi bevételt veszít, s időarányosan mennyi felelősségbiztosítási díjat fizetett ki feleslegesen.

Merthogy 2010. október 1-től minden pénzügyi szolgáltatás közvetítő független (tehát több bankkal is szerződésben álló) ügynök köteles pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítást kötni annak ellenére, hogy például a független többes ügynök (tehát a közvetítők zöme) a saját kockázatára felelősséget nem visel, s pénzt nem közvetít, csupán elősegíti a bank és az ügyfél egymásra találását. (Ez a definíció majdnem szó szerint így van a törvényben.)

Mivel ez a biztosítás pont olyan, mint a kötelező gépjármű felelősség biztosítás, ezért úgy határozok, hogy mivel kárunk úgysem lesz (ahogy 13 éve sincs a pénzügyi termékek közvetítéséből), a legolcsóbbat választom, hiszen mindegyik biztosító ugyanazt a kötelező törvényi biztosítást nyújtja, a szolgáltatások tehát egyformák.

Csak sokkal később jövök rá, hogy mekkorát tévedek!!! (Hangsúlyozom, céges ügyfélről és egy zárt piacról van szó!) Összegyűjtöm az összes magyarországi biztosító e-mail címét és írok egy levelet mindegyiknek, melyben árajánlatot kérek a felelősségbiztosításra. Azt gondolom, piacgazdaságban ez a normális. A biztosítók zömét azonban nógatni kell a válaszért és különösen botrányosan (nem)teljesít az Allianz és a Generali (róluk mindjárt írok bővebben is), a First Title kioktató, nyegle és beszólogatós stílust vesz elő, amikor az ügyfél reklamálni mer, a Grawe Biztosító pedig az egyetlen az összes magyar biztosító közül, amelyik egyetlen egyszer sem válaszol, semmilyen sürgetésre sem, beleértve a szabályos fogyasztói panasz folyamataképpen hozzájuk benyújtott írásbeli panaszt is, holott egyik levél sem érkezett vissza kézbesíthetetlenségi jelzéssel. (Úgyhogy fel is nyomtam őket a PSZÁF-nél, nekik majd biztos szívesebben válaszolnak.)

Tehát akiket biztosan SENKINEK SEM AJÁNLOK nem csak pénzügyi szolgáltatás közvetítői, hanem semmilyen biztosításra sem, az az Allianz, a First Title, a Generali és a Grawe.

Nem válaszolt az első ajánlatkérő levélre az alábbi 15 biztosító:
- Aegon Direkt,
- Ahico Biztosító,
- Cardif Biztosító
- Coface Hungary,
- D.A.S. Jogvédelmi Biztosító,
- Erste Biztosító,
- Európai Utazási Biztosító,
- First Title Biztosító,
- Generali-Providencia Biztosító,
- Grawe Életbiztosító,
- Közlekedési Biztosító Egyesület,
- Magyar Exporthitel Biztosító,
- Posta Biztosító,
- Union Biztosító, és a
- Victoria-Volksbanken Biztosító.

3 hét múlva megsürgettem a választ. Még erre sem válaszolt az alábbi 5 biztosító:
- Ahico Biztosító,
- Cardif Biztosító
- First Title Biztosító,
- Grawe Életbiztosító,
- Posta Biztosító.

Végül a Grawe-n kívül nagy nehezen mindegyik biztosítóból sikerült kiszedni a választ további levelekkel (a Cardifnál már a PSZÁF beadvány előtti utolsó fázisnál tartottunk, postai úton küldött levéllel, mire válaszoltak az e-mailre - és postán nem). Eszerint a pénzügyi szolgáltatás közvetítők számára felelősségbiztosítást az alábbi biztosító társaságok kínálnak:
- AIM Általános Biztosító Zrt. (éves díj a mi esetünkben 80 ezer Ft),
- Allianz Hungária (nem adott árajánlatot, PSZÁF beadványig fajult az ügy),
- Chartis Biztosító (éves díj a mi esetünkben 85 ezer Ft),
- Generali-Providencia Biztosító (éves díj a mi esetünkben 137.122 Ft),
- Groupama Garancia Biztosító (éves díj a mi esetünkben 460 ezer Ft),
- Union Biztosító (éves díj a mi esetünkben 92.500 Ft).
A Grawe Életbiztosítóról nem tudni, kínál-e ilyen biztosítást. A többi magyarországi biztosító nem kínál felelősségbiztosítást pénzügyi szolgáltatás közvetítőknek.

A sztori legvégén a gyöngyszemek következnek (hosszú, de tanulságos), melyből kiderül, hogy milyen kálvária keletkezett az Allianznál, mennyire ellentmondásos és nevetséges a Generali válasza és milyen stílust engedett meg magának a First Title.

Mielőtt azonban belekezdünk a gyöngyszemekbe, van egy jó hírem is. Akadt egyetlen egy olyan biztosító is, mely igen rugalmas, korrekt és - még ha kötelező is ez a biztosítás - amolyan "szeretnivaló" volt. A biztosító munkatársa mindig pár órán belül válaszolt a levélre, rendkívül rugalmas és gyors volt az árajánlat és a szerződéskötés és az ár is kedvező volt. Ez volt az egyetlen biztosító, amelynél minden úgy volt, ahogy saját maga ígérte és ahogy ez ma el is várható egy üzleti biztosítás esetén. Ennek a korrekt biztosítónak a neve, amelyről az összes többi biztosító példát vehet: Chartis Biztosító.

Mi velük kötöttük meg a szerződést.

Most pedig következzenek az ígért gyöngyszemek.
 

FIRST TITLE BIZTOSÍTÓ - ahol elnézés kérés helyett inkább beszólnak az ügyfélnek

Miután a biztosító nem válaszolt a levelemre, 3 hét után megsürgettem a választ. Erre sem jött válasz. Végül két hét múlva a harmadik levelemre érkezett válasz a biztosítótól. Nem is kommentálom, inkább álljon itt a teljes levélváltás:

Tisztelt Homa Úr!

Kollegám, [...] Gyula már válaszolt Önnek múlt héten kérdésével kapcsolatban.

Tisztelettel,

First Title Ügyfélszolgálat

========================

Tisztelt Ügyfélszolgálat! (ha már nem írta oda a becses nevét... én egyébként Homa Péter vagyok)

Köszönöm a választ!

Lehet, hogy [...] Gyula válaszolt a levelemre, de sajnos ez úgy tűnik, vajmi keveset ért, mert hozzám nem érkezett ide. Ráadásul én minden levélre válaszolok is, azt pedig biztosan nem kaptak tőlem.

Talán nem ártott volna odatenni a lenti leveléhez, hogy [...] Gyula pontosan mit is válaszolt, ha már egyszer újra írtam, hogy nem kaptam választ, hiszen így feltételezhető volt, hogy nem kaptam meg azt a bizonyos levelet.

No de sebaj! Így most akkor tehát arra kérem tisztelettel, legyen szíves Ön, vagy [...] úr újra elküldeni tiszteletteljes válaszukat, hogy végre megismerhessem azt! Szíves fáradozásukat előre is köszönöm!

És kérem, legyenek szívesek gyanút fogni, ha arra újra nem válaszolnék, mert legalább egy köszönömöt biztosan vissza fogok írni, ha megkaptam, méghozzá valószínűleg pár órán belül ahhoz képest, hogy levelük hozzám megérkezett! Talán a leghelyesebb, ha olvasási nyugtát kérnek válaszukra.

Válaszukat tehát 2010. november 11. csütörtök 24 óráig továbbra is várom tisztelettel és köszönettel:

Homa Péter
szerkesztő,
Bankváltás.hu

(Ui.: ...de amikor Ön, kedves Ismeretlen más szolgáltatónál magánemberként valamilyen szolgáltatást venne igénybe, akkor valószínűleg nem elégedne meg azzal a szolgáltatással, amit én kaptam most Önöktől!)

========================

Tisztelt Homa úr!

Engedje meg, hogy mielőtt újra válaszolok Önnek, feltegyek néhány költői kérdést:

Ön egy üzleti vállalkozás képviselője? Mivel foglalkozik? Kioktatással? Fenyegetőzéssel? Sikeres?

Nem érhető el nálunk olyan üzleti biztosítás, amire Ön rákérdezett.

Üdvözlettel,
[...] Gyula

GENERALI BIZTOSÍTÓ, ahol a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz

A Generali Biztosítónak háromszor is írtam (kétszer megsürgettem tehát), mire az alábbi válasz jött:

Tisztelt Ügyfelünk!

Köszönjük, hogy hozzájárult ahhoz, hogy elektronikusan levelezhessünk Önnel.
Levelünket megtalálja a csatolásban. A levél megtekintéséhez Acrobat Reader program szükséges.

A hivatkozott csatolás szövege az alábbi:

"Tájékoztatjuk, hogy az Ön által elektronikus levélben eljuttatott kérdésére sajnálatos mód jogszabályi kötöttségekből (PTK 38.§ 2. bekezdés) fakadóan nem áll módunkban azonos formában válaszolni, sőt levelét a jogszabályi rendelkezések értelmében nem tekinthetjük joghatályos megkeresésnek.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy internetes regisztrációt követően lehetőség van a www.generali.hu portálunkon "Szerződéseim online szerződéskezelő rendszer" menüpont alatt szerződésszintű információk megtekintésére, valamint szerződéseinek módosítására."

Továbbá levelükben megköszönték, hogy "biztosításának megkötéséhez társaságunkat, a Generali-Providencia Zrt.-t választotta". (!!!)

Nagyot néztem, és írtam egy reklamációt a hölgynek, miszerint "Huh, hát egy kicsit kibuktatott! SEMMIFÉLE szerződésem nincs Önökkel, egyszerű érdeklődő vagyok, hogy VAN-E hitelközvetítői felelősségbiztosítás szolgáltatásuk!!!

A részletekről ráérünk utána levelezni! Az összes többi biztosító képes volt válaszolni, kérem, tegyék meg Önök is!!!"

Két hétig semmilyen válasz nem érkezett, mire újabb megsürgetésemre (és fenyegetőzésemre a biztosító vezetősége és a PSZÁF felé) 8 nap múlva jött egy válasz, miszerint az illetékesnek továbbították a panaszt. Még aznap jelentkezett a területi ügynökségvezető, és azonnal adott árajánlatot, mely a kellemetlenségek miatt 20% kedvezményt tartalmazott.

ALLIANZ BIZTOSÍTÓ, a lehető legtöketlenebb biztosító, ahol pontosan minden úgy történt, ahogy nem lett volna szabad - ezek után bármilyen szerződés az Allianz-cal csak saját felelősségre!!!

Végül pedig következzék az Allianz Biztosítóval bonyolított kálváriám, melynek a jelen sorok írásakor sincs vége. Csak erős idegzetűek számára ajánlott elolvasni!!!

Az első levelemre az Allianz Biztosító sem válaszolt. Mivel volt egy ismerősöm az Allianz Csoportnál, közbenjárására két hét múlva jelentkezett egy ügynök, aki bekérte az adatokat az ajánlat megadásához. Még aznap elküldtem azt, válasz azonban csak két nap múlva érkezett. Ez viszont nem az áhított árajánlatot tartalmazta, hanem csak ezt:

"Tárgyi módozatra vonatkozó minden felelősségbiztosításás díjtájékoztató jóváhagyása az Allianz Zrt. -nél központi hatáskörbe vont státuszú .

Az Ön által küldött adatokat és kérelmet még az Ön válaszküldésének napján továbbítottam a jóváhagyó szervezet felé .
A jóváhagyó szervezet döntéshozatala mindíg több munkanapot vesz igénybe .
Amint a jóváhagyó (központi hatáskörbe vont) szervezet az Ön kérelmében döntést hoz , akkor email útján az Ön email címén is a jóváhagyott döntés azonnal meg fog jelenni ."

3 nap múlva megsürgettem a választ, hiszen már így is három hete vártam rá, de arra semmilyen válasz nem jött. Végül másnap ismét megsürgettem, mire az alábbi választ kaptam:

"A központi hatáskörbe vont státuszú díjtájékoztató sorsára , a központi hatáskörbe vont döntésig nekem nincs befolyásom .
A Tisztelt Kedves Homa Péter Úr üzenetét bemásoltam és továbbítottam .
Azt a választ kaptam hogy érdemben nem tudnak rá jelenleg reagálni . ! (, mert központi hatáskörbe vont minden ilyen módozat . !)

Amint a jóváhagyó (központi hatáskörbe vont) szervezet az Ön kérelmében döntést hoz , akkor email útján az Ön email címén is a jóváhagyott döntés azonnal meg fog jelenni ."

Miután ekkor már nem volt kérdés, hogy az ötvenes évek Magyarországán érzem magamat, gondoltam, már nincs vesztenivalóm, írok a vezérigazgató e-mail címére egy panaszt (másolatban megkapta a csoport marketing vezetője is). Egyben kértem egy telefonszámot az ügynöktől a "döntéshozó szervezethez", de persze tudtam, hogy úgysem adnak, ha a saját ügynökük sem tudta megsürgetni az ügyemet.

Természetesen semmilyen válasz nem érkezett. Sem a vezérigazgatónak írt levelemre, sem az ügynöktől.

Így 8 nap múltán újra írtam az ügynöknek. (Természetesen ettől kezdve az ügy nálam már a vicc kategóriába tartozott és inkább kíváncsiságból csináltam végig, semmint komoly szerződéskötési igénnyel.) Választ nem kaptam.

Újabb 6 nap múlva megint reklamáltam az ügynöknek, mire ez a válasz jött:

"............csak belső levelezési rendszeren keresztül tudok kapcsolatba lépni a döntéshozókkal .Az alábbi választ kaptam : ügy státusza: lezárt , Allianz által elutasított .
Sajnálom hogy kedvezőbb választ nem adhatok ."

Na, innen indult a lidércnyomásos része a történetnek és... a mai napig nincs lezárva az ügy!

Egyrészt benyújtottam újra az árajánlat kérést az ügyfélszolgálatnak, hiszen gondoltam, hogy ha a többi biztosító tudott árajánlatot adni, akkor itt valami tévedés történt, másrészt újra írtam a csoport marketing vezetőjének, azzal fenyegetőzve, hogy ebből a kálváriából egy cikket írok.

A marketing vezető nem válaszolt (vállalati kultúra!), de annyit megtett, hogy továbbította az ügyemet egy panaszkezelési csoportvezetőnek, aki felhívott.

Ez a hölgy aztán a későbbiekben nagyon készséges és udvarias volt velem, továbbá minden megkeresésemre válaszolt, a válaszok mögött azonban éreztem, hogy ezek a válaszok nem a sajátjai, neki nincs valódi ráhatása az ügyre, ő csak postásként közvetíti a Nagy Vízfejű Döntéshozó Szervezettől kapott válaszokat. Ami szerintem nem az igazi, mert egy panaszkezelési csoportvezetőnek ugyanis igenis legyen megfelelő tekintélye, önálló döntéshozási/felülvizsgálati jogköre a cégen belül!

Azt hiszem, aki idáig eljutott az olvasásban, az borítékolja a választ tartalmát: az Allianz nem hibázott, minden rendben volt. Íme a levél szó szerint:

"Köszönöm, hogy észrevételét eljuttatta hozzánk. Mindenekelőtt a levelében leírtak miatt szíves elnézését kérem, sajnálom, hogy Társaságunkról kellemetlen tapasztalatokat szerzett.

Amint azt telefonon is jeleztem Önnek, az ügyében kivizsgálást indítottunk. Az Ön által megküldött dokumentumokat áttekintettük, valamint az ügyben érintett munkatársainkat is meghallgattuk.
A felelősségbiztosítási termék esetében, annak sajátossága révén - tekintettel a kockázatra - az átlagosnál több időt vesz igénybe az ügyintézés. Minden esetben vezetői döntéssel együtt járó kockázat elbírálást is végzünk. A biztosító joga és kötelezettsége az ajánlat elbírálása a kockázatviselés szempontjából, ennek megfelelően azt indoklás nélkül befogadhatja, vagy, mint az Ön esetében, elutasíthatja.
Nyilvántartásunk szerint a 2010. szeptember 24-i megkeresését követően munkatársunk elektronikus levélben tartotta Önnel a kapcsolatot. Sajnálatosan azonban társaságunk elutasító álláspontjáról Önt csupán a 2010. október 26-i levelében értesítette.

Intézkedtünk arról, hogy - az Ön visszajelzése alapján -, a felelősségbiztosítási termékünkkel kapcsolatos folyamaton munkatársaink javítsanak, és a válaszadási időt minden esetben optimalizálják.

Az elhúzódó válaszadásért újfent elnézését kérem, és köszönjük hogy a folyamatainkban rejlő hiányosságra felhívta figyelmünket.

Megértését megköszönve,"

Eddig a levél. Hogy mennyire csak üres frázis volt az, hogy a folyamaton javítottak és optimalizálták a válaszadást, kitűnő példa, hogy a második körben az ügyfélszolgálatra újból benyújtott árajánlat kérésemre sem érkezett válasz. A panaszkezelési csoportvezető egyik munkatársa ugyan felhívott, mert a csoportvezetőmnek írt levelemben hivatkozást látott egy újabb beadványra, azt azonban nem találta. Természetesen kivizsgálást ígért.

Előre szólok, hogy a végül ennek nyomán megkapott válaszon el fognak mosolyodni! Íme:

"A vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy a 2010. október 27-én megküldött elektronikus levelére, illetékes egységünk a 2010. október 26-i válaszlevelünket követően újabb állásfoglalást azért nem küldött Önnek, mert annak tartalma a már korábban megküldött levelével megegyezett.

Az elmaradt válaszadásért ezúton kérem szíves elnézését. Nyomatékosan felhívtuk az érintett egység vezetőjének a figyelmét arra, hogy a jövőben ilyen vagy hasonló probléma nem fordulhat elő."

Hát nem aranyos? :) Erre válaszul (az eredeti árajánlat kérésemet követő három hónap utolsó napjaiban járunk!) azt írtam vissza, hogy vagy adnak egy árajánlatot, vagy felnyomom őket a PSZÁF-nél, mert a folyamataik szemmel láthatóan nincsenek rendben és valószínűsíthető az, hogy nem megfelelő gondossággal bánnak az ügyfelek adataival.

Talán nem lepi meg a kedves Olvasót, hogy az Allianz szerint továbbra is minden rendben volt, így nyugodtan bevállalták a PSZÁF beadvánnyal kapcsolatos tortúrát, mint hogy adjanak egy nyamvadt árajánlatot. (Azt tudták, hogy más biztosítóval már közben kötöttem szerződést, így kérésem csak elvi jellegű, üzlet úgysem lesz már belőle.) Ezt a választ kaptam az Allianztól:

"Köszönöm válaszát, és engedje meg, hogy őszinte sajnálatomat fejezzem ki a működésünkre vonatkozó elmarasztaló véleményével kapcsolatban.
Levelének elolvasását követően egyeztettem az érintett szakterülettel, és az alábbi tájékoztatást kaptam.
Partnereink független pénzügyi szolgáltatás közvetítői felelősségbiztosítási árajánlat kérésére társaságunk kockázat elbírálást végez. Amennyiben az elbírálás mind két fél számára kedvező, a biztosítási szerződés feltételeire vonatkozó díjtájékoztató megküldésre kerül. A díjtájékoztató elfogadása esetén a szerződő fél ajánlatot tesz a biztosítónak a díjtájékoztatóban foglaltak szerint. Mivel ezen tájékoztató megküldése már maga az elbírálás, ezért elutasítás esetén nem küldünk díjtájékoztatót.
Remélem segíthettem folyamataink megértésében, mindazon által újfent köszönöm jelzését, mely rávilágított a változtatás szükségességére a hatékonyabb működésünk érdekében."

Ennek nyomán természetesen nem volt más lehetőségem, mint tartani magam az ígéretemhez. A PSZÁF-hez 2010. december 23-án beadtam a fogyasztóvédelmi beadványomat, melyben kifogásoltam a biztosító ügyfélkezelését, nevezetesen:

"- az árajánlat válaszadási idő JELENTŐSEN elmarad a versenytársakétól
- nem látom a folyamat javítás eredményét azért, hogy ne az ügyfélnek kelljen érdeklődnie, hanem a tanácsadó jelentkezzen az információkkal, ő tartsa élőn az igényt,
- a belső folyamat tegye lehetővé, hogy a bíráló szervezet képes legyen fogadni az ügyhöz utólag is információkat, különösen sürgetést, különösen saját munkatársuktól
- végül egy biztosítási árajánlat kérés, mely érdemi kockázatot nyilván nem tartalmaz, s megkötése valamelyik biztosítóval kötelező, ne végződhessen elutasítással.

Összességében úgy érzem, a biztosító a jelenlegi folyamatokkal alkalmatlan arra, hogy a kötelezően bevezetett, új pénzügyi felelősségbiztosítási piacokról ügyfeleket szerezzen és a jelenlegi versenytársaival érdemi versenybe szállhasson az ügyfelekért.

EGÉSZEN BIZTOS VAGYOK ABBAN, HOGY A BIZTOSÍTÓNÁL SÚLYOS PROBLÉMÁK VANNAK AZ ÜGYFELEK KEZELÉSI ÉS BIZTOSÍTÁSI AJÁNLAT ADÁSRA VONATKOZÓ FOLYAMATÁVAL, de nekem nincs ráhatásom arra, hogy ezt érdemben bebizonyítsam és megváltoztathassam, ezért kérem ebben a tisztelt Felügyelet segítségét!"

Ennyi a lényeg.

Hát majd meglátjuk, mi lesz az ügy vége. Nem vagyok általában pesszimista, de jelen ügyben igen: sem a PSZÁF vizsgálata, sem a biztosító saját vállalati kultúrája, ill. ügyfélbarátsága igen alacsony szintje nyomán nem várok változást a biztosító működésében.

Az Allianz így marad, ami volt: nehézkes, adminisztratívan irányított, vízfejű és legfőképpen is: töketlen.

SENKINEK SEM AJÁNLOM!!!

"az elmúlt években egyre inkább szükségét éreztem ennek a blognak. [...] Amikor a legutóbbi, az osztrák bankplakátról írtam cikket, akkor már végképp éreztem, hogy ez nem oda való, sokkal inkább egy személyes blogba..."

Ezennel elindul a Bankblog, mely a Bankkártya.hu-s, Bankváltás.hu-s, esetleg Babakötvény.infó-s munkáim kapcsán ért benyomásaimat, véleményemet, élményeimet tartalmazza.

A blog tehát nem az érintett portálok blogja, hanem az én személyes blogom, s olyan információkat tartalmaz, melyek nem az érintett portálokra valók, hanem kifejezetten személyes, szubjektív jellegű információk, háttérinformációk, amelyeket a munkám kapcsán szerzett saját tapasztalataimból merítek.

Az elmúlt években egyre inkább szükségét éreztem ennek a blognak. Eddig is jelentek meg olyan cikkek, melyek a személyes véleményemet tartalmazták, de amikor a legutóbbi, az osztrák bankplakátról írtam cikket, akkor már végképp éreztem, hogy ez nem oda való, sokkal inkább egy személyes blogba.

A blog indulására végül a minap elfogadott "médiaalkotmány" tette fel a koronát, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az új törvény ugyanis nem vonatkozik a magán-honlapokra és a blogokra.

Ez azonban tényleg csak az utolsó csepp volt. Jelen blognak ugyanis egyáltalán nem célja a politizálás. Ez egy szakmai blog, és hangsúlyozottan szeretné kivonni magát a politika alól!

Akkor... induljunk! :)